Irodalmi Szemle, 1964
1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Turczel Lajos: Búcsú Tóth Tibortól
hanem elsősorban és döntő mértékben abból az eléggé meg nem becsülhető híd-szerepből, amelyet a csehszlovákiai nemzeti irodalmak és a magyar irodalom között tudatosan vállalt. Kitűnő műfordításaival, a csehszlovák és a magyar irodalmi élet eseményeiről s jelentős fejlődési mozzanatairól szóló frappáns beszámolóival az értékek kölcsönös kicserélésének nemes ügyét szolgálta, a magyar irodalom és a csehszlovákiai nemzeti irodalmak között a nagystílű tolmács szerepét töltötte be. Ennek az önként vállalt tolmácsolásnak a műfordítás területén, a magyar nyelvbe átültetett szlovák és cseh művek alakjában kimagasló művészi eredményei is vannak. A műfordító Tóth Tibort nemcsak nálunk, hanem az egész magyar nyelvterületen ismerik és becsülik. Olyan műfordító volt, akit nem elégítettek ki a nagyfokú ösztönös adottságok, a kiváló nyelv-, stílus- és ritmusérzék, a széles nyelvismeret; a műfordítás elvi-esztétikai kérdéseivel állandóan és intenzíven foglalkozott, beható nyelvi és stílustanulmányokat folytatott, és a fordítási gyakorlatban bátran kísérletezett, új utakat is tört. Gazdag fordítói életműve a jövőben minden bizonnyal kiérdemli majd a beható filológiai vizsgálatot, összehasonlító stíluselemzést is. Erre már azért is szükség lesz, mert Tóth Tibor műfordításaiba egy immár ki nem bontakozható eredeti költői és prózaírói tehetség értékei is bele vannak épülve ... Drága Tibor Barátunk! Most, amikor legközelebbi társaidnak: a csehszlovákiai magyar Íróknak képviseletében búcsúzom Tőled, kötelességemnek érzem, hogy mindnyájunk nevében megköszönjem azt a nagy szolgálatot, amelyet fáradhatatlan irodalomszervezői, kritikai és fordítói munkásságoddal irodalmunknak tettél. Ilyen irányú tevékenységeden kívül szeretettel és hálával gondolunk nagyfokú baráti segítökészségedre is. A veterán Egri Viktortól a fiatal Gál Sándorig mindegyik csehszlovákiai magyar író adósodnak érzi magát. Nincs köztünk talán egy se, akit tanáccsal, konstruktív kritikával, barátian vállalt lektorálással, ösztöndíjnak és alkotószabadságnak a kieszközlésével ne segítettél volna. Irótársaid szeretettel és meghatottsággal idézik fel rokonszenves emberi egyéniségedet is: ízes és választékos magyar beszédedet, fölényes műveltségről tanúskodó észjárásodat, kedélyes-vidám természetedet __ A koporsódat körülálló szerető hozzátartozóidon, írótársaidon és barátaidon kívül fájdalmas szeretettel vesz búcsút Tőled a Te nagy családod: a csehszlovákiai magyar olvasóközönség is. A magyarul olvasó munkások, tanítók, parasztok és hivatalnokok ezrei ismerik és szeretik az írásaidat. Engedd meg, hogy az ő köszönetüket és szeretetüket is átadjam Neked. Mindnyájan szívünkbe zárjuk és megőrizzük az emlékedet. Turczel Lajos
