Irodalmi Szemle, 1964
1964/5 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Ernst Fischer: A szerelemről
meg, hogy állandóan és örökké vágyakozik. Heléna, akit most Máter Gloriosának hívnak, mosolyogva néz a fényességbe emelkedő Margarétára: Magasabb szférákban keringj csak egyre! Utánad száll ö mámorosán. Bertolt Brecht ironikus-melankólikus utódait írt a romantikus szerelemhez „Emlékezés A. Máriára“. Mikor megcsókolta, felhőt látott, „hófehér volt s lebegve úszott egyre fennebb“. Ha nem lett volna az a felhő az a csók biztos feledésbe menne. De így örökre szemem előtt száll már ama fehér gomoly a messzeségbe lengve. A fehér felhő ha ma bárhogyan is iparkodna, nem volna semmi esélye, hogy feltűnést keltsen, hogy észre vegyék. Ezzel szemben az óriási magasságban szálló űrrakéta azonnal szétválasztaná a csókolódzó szájakat és az emlék őt őrizné meg és nem a csókot. Az asztalunk mellett egy öreg hölgy feketekeretes pápaszemmel, gyűrött arccal, régimódi öltözékben haladt el. „Tudja ki ez?“ Barátom egy ifjúkoromban letűnt színésznő nevét említette, akit én már rég halottnak hittem. Utána néztem, amíg eltávozott. Ügy vélem, valami ilyesféle jelenség a fiatal generáció számára a romantikus szerelem. Azáltal, hogy eltűnt a szerelem, az összes értékek elértéktelenedtek. Az a bizalmatlanság, amellyel a fiatalok minden pátosz és lelkesedéssel szemben viseltetnek, a szerelemre is vonatkozik, amely többé-kevésbé frázissá vált és az arany dióval egyetemben az öreg almárium ünnepélyes pora fedi. A fiatalok inkább őszinte érzéketlenek akarnak lenni mint szentimentális hazugok. Csakhogy ez a tartózkodó magatartás egyúttal az általános elidegenedés és eltár- gyiasodás kifejezése. A megjátszott közönyösség valódi közönyösségé válik. A hűvös tekintet jegyes nemtörődömségről árulkodik. Az emberek azokból a tárgyakból vannak „kiépítve“, amelyeket birtokolnak, automobiltól a melltartóig, házibártól a kalapig. Ezeknek a tárgyaknak egyike a test, hozzá hasonúlt a többi árucikkhez, a konkurrencia harcban hangsúlyozza a maga kvalitásait és igyekszik kívánatossá művelni magát. Ügy konzumálják, mint a többi árucikkeket. A „sexus“ fogyasztóivá nevelés folyamata, már igen korán elkezdődik. „A fiatalok szekszuális viselkedése“ című tanulmányában Shailer Upton Lawton és Jules Archer, arról adnak hírt, hogy Amerikának számos államában 1950-ben először bukkantak rá az úgynevezett „Non-Virgin-Clubs“ (Nem szüzek klubjára). Tagjai 14—20 évesek. Olstadt Borger-ban, Texas állam egyik városában a Nem szüzek klubjának törzstagsága a helyi középiskolának tanulóiból, nyolc lányból és tíz fiúból állt; a lányok fenntartották maguknak a jogot, hogy valamennyi új jelöltet kipróbáljanak, akit a klub tagjává fogadtak. Minden egyes találkozásnál sorshúzás döntötte el, hogy ki kinek legyen a párja a szekszuális játékok során... A lányok tagfelvételi dija — a felvételi ceremóniák keretében szüzességük feláldozása volt, mialatt a többi tagok tanúként szerepeltek. Az amerikai fiatalság szünidei életének tanulmányozása megerősítette, hogy az ilyesféle tömeges vagy csoportos szekszuális kielégülés résztvevőinek hatvan százaléka kiskorú. Az egyik tizenkilenc éves fiú a kutató csoport dolgozójának így válaszolt: „Megmondom kereken, hogy a lányok háromnegyed része lefeküdne magának.“ Ügynevezett gyerekgyűléseken 8—14 éves korú gyerekek elégítik ki kölcsönösen egymást a „Nacking“ és a „Petting“ segítségével. A Nac- king a mellkas felletti, a Petting a mellkas alatti becézgetés. A fiatalkorúak szekszualitása 1924-ben Eduard Spranger szerint a „borzalom és iszonyat“ jelensége volt. A fiatalok, akiket Spranger megfigyelt, a német középosztályból származtak, olyan házi környezetből, ahol az „alsónadrág“ említése rosszalást váltott ki és illetlenségnek számított. Az ősközösségi társadalom fiataljai, de épp így az antik vagy a XVI. és a XVII. század fiataljai szá
