Irodalmi Szemle, 1964
1964/5 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Zs. Nagy Lajos: Két vers
Zsélyi Nagy Lajos zakatolunk (Emlék) ajánlat Tébolyult virágok feleselnek. A víztükröt, mely arcod felmutatta, beragyogják röppenő tüzek. Az utcákon, mint apró csillagok, keringenek a fáklyás angyalok, s a Sziget bokrai alatt kigyulladnak az illatos füvek. „Hegyek-völgyek között zakatol a vonat, én a legszebb lányok közül téged választalak!*' Kigyulladnak az illatok füvek, a barkaágak féltve rádhajolnak és forró harmat hulldogál. Az utcákon rózsaszínű fényben, szárnyas seregek, kékben és fehérben — sütik az osztályidegent. „Egy a jelszónk: tartós béke, állj közénk és harcolj érte!“ Uraim — szóltam a papi fejedelmekhez és az írástudókhoz ne csináljunk holmi butaságot, etessük meg a vadgalambokat, itt vannak a kertben. Kérem, várjanak, gyékényből fonok nyugágyat önöknek mielőtt megszervezik a mennybemenetelt. Hozok jófajta borokat, isteni csurbeszt rendezünk, ha elhalasztják néhány ezerévvel...! Az írástudók mindenbe belementek, de kiröhögtek a papi fejedelmek. Henry Moore: Támaszkodó nő drapériával, bronz, 208 cm, 1957—58, hátsó nézet.
