Irodalmi Szemle, 1964
1964/5 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Horváth Ferenc: Az irodalom nemzetköziségének társadalmi összefüggései
dott, nyilván nagyobb felelőség Is terheli, de nem veszített vajon spontaneitásából, önállóságából, nem vált-e olykor apparátussá, amely lemond legjellemzőbb tulajdonságairól, leszűkíti sajátos feladatainak körét? A múlt időnként makacsul ellenáll az újnak s mintha az élő humánum azokban az években visszavonult volna olyan területekről, amelyeken valamikor szilárdan megvetette lábát. Időnként úgy látszott, hogy az irodalom megtorpant, túlságosan beilleszkedett intézményesített köreibe. A forradalmi irodalom egyik ismertetöjele volt, hogy áttörte a határokat, az osztály- és nemzeti korlátokat. Baj volna, ha most múltjával és hivatásával nehezen összeegyeztethető módon bürokratikusan beilleszkednék a földrajzi, területi értelemben a régi keretbe idomult apparátusba. Pedig a bürokratikus merevséggel és a személyi kultusz idejében elburjánzott korlátozásokkal szemben a nép élete pezseg, a szocializmus éltető levegőjében öntudatra ébredt felszabadult tömegek kitörnek életük régi kereteiből. Foglalkozást változtatnak száz és százezrek, új, nagyobb műveltséget szereznek milliók. Általánosá vált az utazási szenvedély. A mozgékony ipari munkásság után felkerekedik a városok alkalmazotti és értelmiségi népeleme, sőt kezd megmozdulni a földtulajdon rabságából felszabadult parasztság is. Az elzárkózás sem a szocializmus lényegével, sem a szocialista államok mozgásba jött tömegeinek óhajával nincs összhangban. Az autarchikus elzárkózás, a földhözragadt lokálpatriotizmus szelleme idegen az új szocialista nemzedék számára. Ez a nemzedék tapasztalni akar, ismerkedni más tájakkal és közösségekkel, s az önmagába zárkózó szellemiség elmarad mögötte. Aligha elégíti ki, amellett, hogy érzésvilágát nem fejezte ki. Felszabadul egészséges szelleme, kalodának érzi és elutasítja az óvatos tartózkodást és elzárkózást. Igen nagy baj volna, ha a szocializmusban felszabadult nemzedék nem találná meg irodalmában és irodalmi életében a szocialista testvériség kifejezését. Hisz a nép személyi kapcsolatai lendületesen fejlődnek, az apparátus viszont nehezen alkalmazkodik ehhez a fejlődéshez. A kor emberének, főként fiatalságának ezt a nagy mozgékonyságát és eleven nemzetközi érdeklődését az új szocialista életforma, a megvalósulásra törő szocialista nemzetköziség érdekes és értékes megnyilvánulásának keli tekintenünk és le kell belőle vonnunk a kellő tanulságokat. Az irodalom nem maradhat el az élettől s ha az élet tükre és kifejezője akar lenni, együtt kell haladnia az új szocialista életforma kibontakozásával. A mozgásbajött tömegek a szocialista nemzetköziségnek olyan aktivitást és életteljességet kölcsönöznek, amelynek hatására felfrissülhet és fellendülhet a szocialista államok népeinek irodalma és irodalmi intézményeinek egész sora. Az egészséges vérkeringés megkívánja az egyes népek irodalmi életének szoros termékeny kapcsolatát. A szocialista államok népeinek nemzetközi érdeklődése és tájékozódása nagy ösztönzést rejt magában, amelyre éberen kell figyelni, hisz a felszabadult népek vágyait fejezi ki és szuggesztív erővel mutat a jövőbe.
