Irodalmi Szemle, 1964
1964/4 - FIGYELŐ - Szeberényi Zoltán: Galambos Lajos: Mostoha gyerek
engedi. Rácz lírai realizmusa az általánossal korrespondeál. Egykettőssége az ezerarcúság- gal. A regényteljesség azonban nemcsak az író dolga. A regényteljesség a kor ügye is egyúttal. Az író a kort vizsgáztatja, és a vizsga sikere nemcsak rajta múlik. Az írónak csak a picardi intésre kell ügyelnie: a regény legyen több az írójánál! Fábry Zoltán Galambos Lajos: Mostohagyerekek A megdöbbenés és hitetlenség érzése kíséri az olvasót Galambos Lajos kisregénye olvasása közben. Számunkra — csehszlovákiai magyar olvasók számára — egy alig, többnyire csak könyvekből ismert, a közelmúlt terhes örökségeként fennmaradt világot, a magyar tanyavilág életét tárja fel kíméletlen, dermesztő őszinteséggel. Műve már a Kortársban való megjelenése után (Szent János fejevétele címen) élénk vitát kavart fel a kritikusok körében. A vita hevessége, a sokszor egymásnak ellentmondó vélemények a mű nem mindennapiságát, egyúttal problematikusságát bizonyítják. A Mostoha gyerekek szervesen kapcsolódik Galambos eddigi írói tevékenységéhez, tematikailag és eszmeileg leginkább a Keserű lapu című elbeszélésével rokon. A mondanivaló súlyosságával és társadalmi hitelével azonban túllépi annak jelentőségét. A fiatal prózaírótól megszokott társadalombíráló, leleplezésében is javító szándékú írás, a felszabadulás utáni magyar irodalom egyik legőszintébb, a problémákat nyíltan felvető alkotása ez a kisregény. Központi alakja, Molnár Katalin méltó — bár energikusabb és szenvedélyesebb — párja a Keserű lapu Virrasztó Erzsijének. Tanulmányai befejeztével Szentjánosra, egy nád- födeles, düledező, egytantermes iskolába kerül. A fiatal, tapasztalatlan tanítónő tele van tenniakarással, hivatástudattal, használni vágyással. A szemébe tárulkozó világ azonban megdöbbenti. A tanyai élet megváltozott külseje mögött évszázados elmaradottság, fojtó kisszerűség, szellemi és testi nyomor lappang. Az első megrázkódtatások után rádöbben felelősségére: „S én még a magam bajain töprengtem, mintha más dolgom nem is lenne. Pedig itt van. És ml lehet fontosabb annál, mint ezt a világot megszüntetni? Felszámolni minden eszközzel, minden erővel és minél hamarabb, hogy az ember szíve ne legyen kénytelen megfájdulni személyes okok nélkül, s ne kelljen félnünk többé az elébük szaladó iszonyattól.“ Érzi, hogy az új iskola felépítése sokat lendítene munkáján. Kérvényt szerkeszt, aláírásokat gyűjt a rég megtervezett és jóváhagyott építkezés megkezdésére, de csak sunyi bizalmatlansággal, tompa fásultsággal, dermesztő közönnyel találkozik. A tanyára érkező filmeseknek önti ki keserűségét: „Magányosak itt az emberek. Isszák a rossz bort vagy a denaturált szeszt, amitől hülyék lesznek. Hazamennek, és befekszenek az ágyba. Nem is olyan ritkán a rokoni ágyba. Böte lábú gyerekek születnek. Csenevész fiák, akik az apjuk szájából kapják a pipát. Tizenhét éves korukban csenevész utódokat nemzenek. Fel kell ezt számolni minden eszközzel. Az új iskola talán valamit megmozdítana. De amíg a régi áll, a házak sem fognak megmozdulni. Furcsa ellentmondás, de így van. Jelenleg az embereket még munkára sem lehet mozgósítahi. Egy menthetetlenül túlhaladott életformáról van szó, társadalmi betegségről, amit mindenképpen fel kell számolni.“ Igyekezete azonban bumerángként üt vissza. Az évszázadokig sötétségben tartott tanyai ember nem képes felismerni a segítő jobbot, ellenséget, megszokott életmódjának felforgatóját látja a fiatal tanítónőben. A leküldött — egyébként a tanyáról származó — megyei funkcionárius korruptsága, állatias brutalitása a végső kétségbeesésbe kergeti. A történtek csak megerősítik felismerésében: „Szellemi és testi nyomorúság. A szegénység tette ilyenné őket? Annyit láttam itt, hogy néha összeborzongok. Valami rettenetes nagy munkát kellene végezni, hogy ezt a népet felemelhessük az értelem színvonalára. Itt évezredek múltak el nyomtalanul, átokban és szegénységben. A sámánhit helyébe az istenhit lépett, de ez nem jelentett semmit. Az emberhitre még nem tanította meg őket senki.“ A korrupt megyei funkcionáriust hamar eléri végzete, a problémák megoldódnak, de a keserű szájíz nem oldódik fel teljesen. Mindenkiben csalódnia kell. Az öreg Mirki Ambrus nem mer a bíróság előtt a megyei funkcioná
