Irodalmi Szemle, 1964
1964/4 - FIGYELŐ - Fábry Zoltán: Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
az 1963-as év prózai termése II. figyelő Rácz Olivér: Megtudtam hogy élsz Rácz Olivér regénye — ,Megtudtam, hogy élsz“* — mindenben ellentéte Petrőczi Határ- városának. írója nem halmoz szokvány-képzeteket, de a lényeget adja és önlényegét. Nem sematikusan egysíkú, de több rétegeződésű. Petrőczi szomszédságában rokon-jellegzetessége: határváros-regény-volta, azonnal megnyilvánul. De Petrőczivel ellentétben példázóa, demonstrálón: metszövonalak találkozója lesz, társadalmi és nemzetiségi problémák ütközése, torlódások valósága és valódisága, amit már az is jelez, hogy ez a város nem egy kitalált név megfoghatatlanságává általánosul, de kimondottan egy város — Kassa — regénye, a Kassa—Kosice-kettősség történelmi és reális korvalósága akar lenni. E regényben azonban a határváros-jelleg tovább lendül önmagán. Az adottság itt ugróponttá, továbblökő erővé válik, mely Íróját a nagyobb próba mérésére, a nagyobb összefüggések megkeresésére, megszerkesztésére csábítja, serkenti és képesíti. A határváros szerves része lesz a kortörténésnek, és így a regény végeredményében korunk gyalázatát tükrözheti: a németek második világháborúját és annak fertőző következményeit. És ezzel el is árultuk a regény célját és ambícióját: teljességre való törését, a műfaj törvényének — nehezének — a vállalását: a regény teljesség próbáját. Határváros-regény birtokcsere idején, uralomváltozás állapotában! Ugyanazon emberek élete, viselkedése, sorsa és sodródása új és más körülmények között. Próbák, helytállások ideje, neheze és konjunktúrás csábítások ki- kerülhetetlensége. Kölcsönös vakságok, igazságtalanságok sorozata, ok és okozat megbomlott logikai rendje. Mi az, ami állandó, ami megmarad; mi az a folyamatosság, ami megbonthatatlan kontinuitás, aminek nem szabad megbomlania és megszakadnia? A regényteljesség a változatok, a szín- és hangképek sokféleségével ad feleletet, hogy a végén, mint alapszín, alaphang és alapállás, az eredő * Krajské nakladateľstvo všeobecnej literatúry — Košice. summaként összegeződjön szocialista humanizmussá. így és ezzel lesz aztán igazi szlovákiai magyar regény: vox humana. Lett-regény: élményteljes, valóságterhes, emberségterhes. A szlovákiai magyarság életét, sorsát, sodródását tárgyaló regényeink nagyrésze — tisztelet a nagyon kevés kivételnek! — papirost eredményezett. Papirosfigurákba nem lehet megkapaszkodni: nem lehetnek sem példák, sem példázatok. Ezt hol a szocialista alapállásból való kimozdultság, hol a magyarság-gerinc hiánya akadályozta meg. A toll egy unalomig ismert séma körvonalait követte, és volt úgy, hogy a tintába az opportunizmus kavart vizet: a probléma felhígult és elmosódott. Amikor aztán egy, a magyar-szlovák probléma reális — ha nem is adekvát művészi — felmérését célzó lett-regény került a könypiacra: sorsa könyvzúzda lett, könyvmáglyával egy- jelentésű és egyfokú perzekúciós bűnhődés. L. Kiss Ibolya regénye — „Túl a folyón“ — iettségét, lélekből leledzettségét, igazát papírsorssal fizette meg. Papiros-halál volt az ára, akárcsak a csinált regények önmaguk meg~ szabta útja: nem belülről szétbontó és szét • bomló papiros-sors, de — az áttelepítéseket objektíven tárgyaló fejezete miatt — kívülről rámért büntetés. Rácz Olivér regényének szlovákiai jelentőségét csak e tegnapi — 1957-es — perzekúciós béklyózás felidézésével lehet igazában érzékeltetni. Rácz Olivér lélekből leiedzett lett- regénye, egy eddig magyar könyvet még ki nem hozó szlovák könyvkiadónál jelent meg. és ez az eddig tabuként kezelt magyar kérdést sorjázó regény ma akadálytalanul, könyv- zúzda-veszély nélkül kerülhet a magyar olvasók kezébe. A haladást, a változást készséggel és örömmel nyugtázzuk épp e regénnyel kapcsolatban: a szlovákiai magyar regény közös ügy lett, akárcsak a témája. A főhős, Hernádi Tivadar azon szlovákiai fiatal értelmiségiek fajtájából való, akik a Sarlótól az Eötvös-, majd Táncsics- és Petőfi- körig jelentették itt a progresszivitás folyamatosságát. Az impérium-változáskor Hernádinak, a filozófiai doktornak, örülnie kell, hogy
