Irodalmi Szemle, 1964

1964/4 - HAGYOMÁNY - Gyüre Lajos: Újabb ballada változatok Nyitra környékén

4. Csináltatott híres gyöngyöt, Mind eljöttek a szép lányok, Szép legények, szép leányok, Nem volt köztük szép Ilona. 5. Fiam, fiam, Bálint vitéz, Fejed-e fáj, vagy szíved fáj? Sem fejem fáj, sem szívem fáj, Meghalok szép Ilonáért, x) Ilonának szépségéért, Sárga bodor gyöngyhajáért. 6. Csináltassál híres kertet, Ültess bele virágokat, Mind eljönnek a szép lányok, x) Szép legények, szép leányok, És köztük lesz szép Ilona. 7. Csináltatott híres kertet. Ültetett bele virágokat, Mind eljöttek a szép lányok, x) Szép legények, szép leányok, Nem volt köztük szép Ilona. 8. Fiam, fiam, Bálint vitéz, Fejed-e fáj, vagy szíved fáj? Sem fejem fáj, sem szívem fáj, Meghalok szép Ilonáért. x) Ilonának szépségeér, Sárga bodor gyöngyhajáért. 9. Csináltassál hírharangot, Húzasd meg a halálodra, Mind eljönnek a szép lányok, x) Szép legények, szép lányok, És köztük lesz szép Ilona. 10. Csináltatott hírharangot, Meghúzatta halálára, Mind eljöttek a szép lányok, x) Szép legények, szép lányok, És köztük volt szép Ilona. 11. Megcsókolta, megölelte, És magához befogadta, És karjával átkarolta, Soha el nem bocsátotta. (Mindkettőnek vége zavaros, hiányos szö­veg.) Vargyas Lajosnaik egy 1960-ban megjelent tanulmányát lapozgatva megtaláljuk ugyanezt a balladát Manga János gyűjtésében, aki 1938- ban vette fonográfra, de már ehhez is mérve mutatkozik eltérés. x) (A nyelvjárás beli nyíltabb „a“ hangokat és tájszőlást nem jelöltem.) Tovább boncolgatva a variánsok közti kü­lönbséget: a zsérei változatban az anya szó­lítja meg a fiát, tudakolja szomorúságának okát, míg az erdélyiben (s a szlovákban is) a fiú panaszkodik az anyjának. A lány, Ilona (szlovákban pásztorlány) próbára tételének hármas fokozatát megtaláljuk itt is, mint minden változatában a balladának. Csakhogy míg az erdélyi először csudamalmot, másodszor csudatornyot csináltat, s harmadszorra tetsz­halott lesz, addig a zsérei változatban: I. 1. kőkiskerttel; 2. híres malommal; 3. ha- lálharainggal csalogatják a leányt. II. 1. híres gyöngy; 2. híres kert; 3. halál­harang van. A szlovák változatban: 1. templom; 2. kocsma; 3. halálharang sze­repel. Egyik nagyon érdekes momentuma a szlo­vák balladának a budai király szerepeltetése: Ej, komu to, komu tak prekrásne dzvonia? Ej, tomuto, tomu kraloj budzinskomu. Nyers fordítása: Ej, oly gyönyörűen kinek harangoznak? Annak a’ annak a budai királynak. Annak ellenére, hogy nincs név szerint meg­nevezve a budai király, minden valószínűség szerint Mátyás király a balladai hős. Nemcsak keletkezésének idejéből — hisz a név később is belekerülhet —, hanem abból a tényből ki­indulva, hogy a szlovák és általában a szláv balladákban Mátyás neve többször előfordul (pl. Zvalo sa mesto Rakó vei...), az említett „budai király" csak ő lehet. Már most — mint annyiszor — felvetődik a kérdés: kié hát a ballada? Vargyas Lajos, az említett 1960-ban kiadott tanulmányában minden kétséget kizáróan 'megállapította an­nak francia eredetét, ahonnan feltehetően a Magyarországra települt francia telepeseken keresztül jutott el a XIV—XV. században a magyar néprétegekbe. Innen terjedt aztán to­vább Dél, Kelet és Észak felé. Ennek bizonyí­tása nagyon kézenfekvő: az eredeti francia ballada nem tartalmazza a nálunk jólismert hármas felépítményt. Ez teljesen nálunk, ma­gyaroknál keletkezett, minél távolabb megyünk a magyar nyelvterülettől, annál jobban rom­lik a balladai forma, míg végül szélesen höm­pölygő, epikai előadásformát vesz fel. (A zsérei változatban még fellelhető — bár hiá­nyosan — a franciára utaló strófaismétlő

Next

/
Oldalképek
Tartalom