Irodalmi Szemle, 1964

1964/3 - Jiří Hájek: A mi felelősségünk is

harcban, mint a cseh és szlovák szocialista irodalom legaktívabb áramlatai. Mindez minőségileg új, a proletárinternacionalizmushoz méltó kapcsolatok kezdetét jelenti, bár azelőtt a proletárinternacionalizmus elveit gyakran ünnepélyesen proklamáltuk, de ezen túl keveset tettünk azok megvalósítása érdekében az irodalmi életben.

Mindez új kezdeményezést jelent: új szellemi pezsgést a cseh, szlovák, magyar írók között, akik nemcsak a mai Magyarországtól, de a szlovák és a cseh irodalomtól is értékes ösztönzést kapnak, s így újra alapozzák a magyar, a cseh és a szlovák írók viszonyát: nem arról van szó, hogy jóakaratúan szemet hunyjunk a csehszlovákiai magyar írók alkotásainak művészi fogyatékosságai felett, s valami karitatív jellegű jótékonyságot gyakoroljunk. Saját érdekeinkről van szó: vegyük át a csehszlovákiai magyar irodalomtól mindazt, ami hozzájárulhat közös törekvéseink megvalósításához, arról hogy az irodalom hazánkban is hozzájáruljon a pártnak a személyi kultusz következményeinek kiküszöböléséért vívott harcához, és segítse megvalósítani a szocialista humanizmus elveit.

Magyar írótársaink ma már tudatában vannak annak, hogy nem elégedhetnek meg valami regionális kritériumok alkalmazásával, hogy irodalmunkat ugyanazzal a mércével mérjük majd, mely érvényes a testvéri Magyarország irodalmi életében s a cseh és szlovák irodalmi életben is. A magyar, a cseh és a szlovák író kapcsolatait csak így lehet egészséges alapra helyezni: kölcsönösen egymásra vagyunk utalva, ösztönözni fogjuk egymást s a nemzeti és nemzetiségi irodalmat szintén kölcsönösen kiegyenlítjük.

Magyar elvtársainknak a Csehszlovákia és Magyarország közötti kulturális kapcsolatok elmélyítésének időszakában még egy feladatot kellene vállalni: az első kézből való tájékoztatás és közvetítés feladatát, ezt főképpen a cseh irodalmi lapokra vonatkoztatom — s hogy ne üres szalmát csépeljek — konkréten a Plamen-re. Egyelőre mindig több havi késéssel veszünk tudomást arról, mi történik Budapesten, s az elmúlt években megesett az is, hogy egyáltalán nem szereztünk tudomást a történtekről: ennek az volt az oka, hogy a cseh hungaristák nem figyelmeztettek bennünket idejében arra, ami érdekes és fontos lett volna számunkra, s így rendszerint megkésve csak budapesti barátaink tájékoztattak bennünket, ha ellátogattak hozzánk, vagy ha mi látogattunk el Budapestre. A magyarországi irodalmi élet jelenleg rendkívül mozgalmas, s mi nem kapunk megfelelő impulzusokat, és nem vonhatjuk le a megfelelő tanulságokat sem. Vajon az Irodalmi Szemle kritikus gárdája nem segíthetne bennünket? Budapest mégiscsak közelebb van Pozsonyhoz vagy Érsekújvárhoz mint Prága.