Irodalmi Szemle, 1964
1964/3 - Forbáth Imre: Vigyük és hozzuk az értékeket
vigyük és hozzuk az értékeket Valamikor Tamási Áron írta: „Csehszlovákia magyarsága csak akkor fogja egyetlen és méltó útját megtalálni, amikor nemes értelemben vett európai irodalmat próbál írni magyarul. Hagyományai és földrajzi helyzete egyaránt legalkalmasabbá teszik arra, hogy a magyarság zöme és Nyugateurópa között az európai szellem kapcsolatát szolgálja". Szép szavak, de ugye egy kissé léggömbszerűek. Van bennük valami nagyzási hóbort, csakúgy, mint volt a „kisebbségi küldetés“, kisebbségi géniusz és hasonlókban. Bizalmatlanok lettünk a nagy szavakhoz és nevetségesnek tűnik, mindjárt európai, sőt világviszonylatban akarni látni a mi kis irodalmunkat. Sok keserű tanulság után szerényebbek lettünk. De tudjuk: előbbre kell jutnunk s hogy behozzuk a mulasztásokat, ugranunk is kéne. Ugrás előtt jó hátralépni és lendületet venni. A nemzetköziség gondolatát akarjuk nálunk realizálni. Jó, lépjünk hátra, a múltunkba s látni fogjuk, hogy sok mindent realizáltunk akkor, kevesebb anyaggal és emberrel, mint amellyel ma rendelkezünk. Példa vaji elég, vegyük csak a „Magyar Nap“-ot. Annak idején a csehszlovákiai haladás egyik legjobb lapja volt, népfrontos, háború — s fasisztaellenes, internacionalista. Hasábjain a legjobb bel- és külföldi magyarok és nem magyarok írásai. Hangja messzehangzott az egész magyar glóbuszon. Máig nem értékeltük! Micsoda kicsinyes, dogmatikus szemlélet, amelyik a múlt értékes hagyományait elhanyagolja, eltitkolja! — Lendületet venni — de lehet nyakunkon kolonccal? Vidékiesség, parlagiasság, dilettantizmus, szűklátókörű kultúrpolitika, kiadói szükkeb- lűség, sorompók. Kölönc: a nemzetiségi kérdés túlhaladott álláspontjai, túlérzékeny reakciókkal. Tehát volnának itt sürgős feladatok: múltunkat föléleszteni, értékelni, levonni a mára érvényes következtetéseket. Fontos leltárt készíteni a jelenről, helyzetjelentést, önkritikával s kritikával. Nem túlértékelni, sem alábecsülni. Rendet te'remteni háztájunkon. Bölcsen, mértéktartóan, de szókimondással — jó példa Dobos felszólalása az írókongresszuson — kritizálni embereket s intézményeket, amelyek a továbbfejlődést gátolják. S aztán jöhet ugrás, akár egyidőben a fönti feladatok megoldásaival, ha van hozzá erőnk. Húzzuk meg a köröket, belülről kifelé. Első a nemzetköziség gondolatának propagandája s megvalósítása az országban, ahol élünk, az itteni testvérnépekkel. Sose volt az idő kedvezőbb, mint ma. És ne legyen többé elkoptatott frázis a HlD. Közelebbhozni egymáshoz Csehszlovákia és Magyarország kultúráit, vinni és hozni az értékeket. Egyelőre ennyit. Forbáth Imre
