Irodalmi Szemle, 1964
1964/3 - Jiří Hájek: A mi felelősségünk is
az irodaimi nemzetköziségről Lapunk januári számában ankétot kezdtünk az irodalmi nemzetköziség gondolatáról. Abból indultunk ki, hogy a cseh, szlovák, az itteni magyar és más szocialista népek irodalmában is egyre erőteljesebb megfogalmazást nyer egymás kölcsönös megismerésének szándéka. Ma már természetes törekvésnek tűnik, hogy túllépjünk a nemzeti irodalom keretein, meghallgatásra, visszhangra) találjunk, esetleg pozitívan befolyásoljunk határunkon túl másokat is. Kéréssel fordultunk a cseh, szlovák, magyarországi és itteni magyar írókhoz, hogy fejtsék ki véleményüket a következő kérdésről: Hogyan és miben képzeli el az irodalmi nemzetköziség gondolatának realizálását, kölcsönös támogatását a szocialista és a szomszédos irodalmak között. Első számunkban Fábry Zoltán, második számunkban Alexander Matuíka és Ortutay Gyula válaszát, mostani számunkban pedig a további hozzászólásokat közöljük. Jirí Héjak a mi felelősségünk is Az Irodalmi Szemle ankétja rendkívül fontos kérdéseket vet fel, a cseh és szlovák oldalon szinte provokálja az önkritikát. Sokáig azt állítottuk, hogy a csehszlovákiai magyar irodalomnak nincs olyan művelője és kritikusa, akinek jelentősége meghaladja a szűk regionális kereteket, végül sok év elmúltával nagy „meglepetéssel“ megállapítottuk, két író is él, akinek műve a XX. század haladó magyar irodalmának legnagyobb értékei közé tartozik. Határozott haladást jelent az a tény, hogy kiadjuk Fábry Zoltán esszéinek szlovák nyelvű válogatását és hasonló válogatás kiadását készítünk elő Csehországban is. Az is haladás, hogy a cseh és a szlovák irodalmi lapokban napvilágot látnak Forbáth Imre versei és aforizmái, s ugyanakkor válogatott verseinek kiadását is előkészítjük, s egy fiatal magyar író, Dobos László rendkívül komoly regénye jelenik meg szlovák fordításban, mely az írószövetség III. kongresszusán elhangzott kritikus hozzászólásához hasonlóan azt bizonyítja, hogy a csehszlovákiai magyar irodalmat ugyanazok az eszmények lelkesítik, és ugyanolyan feladatokat tűzött ki magának a személyi kultusz maradványainak a felszámolásáért vívott
