Irodalmi Szemle, 1964
1964/2 - Gály Iván: Weimar, Berlin, Drezda
városkapukat, görög és római építkezések maradványait láthattam. Lenyűgöző hatást vált ki elsősorban az ún. pergamoni oltár, amelynek 36 X 34 méteres az alaprajza, fehér márványból készült, oldalfalait 120 méter hosszúságban két és fél méter magas dombormű díszíti, amely az istenek és a gigászok harcát ábrázolja, és a lépcsősor legtetejét simára csiszolt jón oszlopsor ékesíti. Az időszámításunk előtt 184—159-ben készült oltár a hellén építészet és szobrászat egyik legremekebb alkotása. Az emberi munka lélegzetelállítóan szép és monumentális csodája előtt földbegyökerező lábbal áll meg az ember, hogy egy életre a szem szivárványhártyájára fényképezze ezt a ritka látványt. Számos német várost keményen sújtott a háború és ennek még ma is megtaláljuk a nyomait. Berlinben is sok még a foghíjas utca, a háztömbök helyén létesített parkosított terület, sőt olyan kiégett műemlék, fontos épület is, amelynek külső falai nem dőltek romba és idővel újjáépíthetők. Drezdában azonban az egész városközpont, mintegy 15 négyzetkilométernyi terület változott az amerikai és angol terrorbombázás nyomán, 1945 február derekán egyetlen éjszaka romhalmazzá, üszőkké, pernyévé. A áldozatok számát még ma sem tudják pontosan, mivel azon a végzetes éjszakán a városban sok bejelentetlen menekült tartózkodott. Egyesek szerint negyvenezer, mások szerint legalább hatvanezer emberéletet követelt a szőnyegbombázás. Annyi tény, hogy még napok múlva is embermáglyákat lobbantottak lángra a város terein a lángvetők: Ez volt nemcsak a temetkezésnek, hanem a fenyegető járványveszély elkerülésének is egyedüli módja. Pótolhatatlan műkincsek is elpusztultak, a rombolás, a láng martalékai lettek. Sok minden újjáépült azóta, a súlyosan megrongált Zwinger-képtár barokképítkezését is felújították, de néhány lépéssel odébb még ott éktelenkedik örök figyelmeztetésképp néhány kőlavinához hasonló romház. A Zwinger képei azonban bombabiztos helyen átvészelték a háborút s amíg az újjáépítés be nem fejeződött, néhány évig a szovjet hatóságok gondoskodtak róluk. Ennek köszönhetjük, hogy ma Drezda látogatója gyönyörködhet a világ egyik legszebb gyűjteményében, amelyben rendkívül gazdag főleg a németalföldi festészet részlege. Csak Rembrandtot 14 festménye képviseli itt. A 17. századbeli olasz festészet csarnokai is olyan anyaggal büszkélkedhetnek, amelynél értékesebbet csak az olaszországi képtárak őriznek. A 16. századot Tizian, Veronese és Correggio mellett például Raffael Sixtusi madonnája képviseli, de megtekinthetjük van Dyck, Dürer, Holbein, Poussin, Watteau, Montegna és Velasquez nem egy híres alkotását is. Ittjártamkor fokozottan éreztem, milyen elpusztíthatatlan az ember alkotó vágya, minden természeti és társadalmi csapással megbirkózni képes az életakarása. Amikor kiléptem a sokat szenvedett város zajos életű új utcáira, még inkább eltöltött az £ tudat: az emberi munka halhatatlan. S mennyivel több alkotásában gyönyörködhetnénk, ha a munka mindig és mindenütt a józan ésszel és a tiszta szívvel párosulna ... Gály Iván
