Irodalmi Szemle, 1964

1964/2 - Fecsó Pál: Intézném dolgaimat — vers - Gyüre Lajos: Akiket nem vettek fel — vers

Zdenko Feyfar: Ablakok

Fecsó Pál: intézném dolgaimat

Intézném dolgaimat, hivatalból hivatalba járok, s mint igavonót a jármok, visszatartnak az ajtók, s hogy a bürokrácia is kozmikus legyen,

fékező rakéták tűsarok állványon

imbolyognak a szőnyegen,

élő kozmetika,

illat,

szín

és festék, légüres tér, s nehogy kitessék, értekezlet minden zughelyen.

A székeket már végigültem, az igazságért sorban álltam, vertem az asztalt, hadakoztam, a Holdig kopott föl az állam s gondolkodtam;

a hivatal, porlasztója gondjainknak,

a porlasztó hibája az,

ha gondcseppeink fennakadnak,

s ez nem holt anyag,

bányák szülötte,

ez Hivatal

s az időt fölötte

elseprik egyszer a

friss szelek.

Gyűre Lajos: akiket nem vettek fel

Lesznek borúlátók, fanyar sötétek, kiket egy tollvonás örök sebe süt. Okmányt kaptak róla, hogy megértek, s tovább az isten se törődik velük.

Két part között, bús hajókként lengnek ők, míg a Janus-arcú „helyszűke miatt“, bezárulnak az iskola-kikötők, s tovább vonul a kapun kívüli had.

Hélótái messzi reménynek, vágynak — a nagy csillagverő nap felé töréssel Ikarus-szárnyaik sorra leválnak,

S mint a buchenwáldi szomorú szüzek, kikre nem vár nász, csak puszta kényszer — fényregyúlt szemükben kiégnek a tüzek.