Irodalmi Szemle, 1964
1964/2 - Bias de Otero: Versek
Bias de Otero (1916 — ) a spanyol középkorú költői nemzedék egyik legkiválóbb képviselője. Ennek a generációnak a tagjai nagyobbára a spanyol polgárháborút (1936—39) serdülő korban élték át, s gyakran merítenek ifjúkoruk megrázó élményeiből. Otero első döntő jelentőségű költői állomása az 1950-ben megjelent „Kegyetlenül emberi angyal“ verseskötet. 1955-ben adja ki a „Békét“ és „Szót kérek“ című verseskötetét, amelyben már egyértelműen a szocialista költészet útját választja. Szakít a merev akadémikus költészettel és bátran használja a prózai és szabad átmeneteket, amelyek jobban megfelelnek közvetlen mondanivalójának és művészi alkatának. A világ ajtaján kopogtatok. A világ ajtaján nedves kezekkel kopogtatok, amíg vér buzog. Ember vagyok — kiben minden szerencsétlenség szószerint szerelmes — még szerencse hogy a remény oly határtalan! Spanyol vagyok, a folyóktól északra eső tartományból a Guadolquiver és az Ebro védi a hátam. A világ ajtaján kopogtatok an.íg a vér hódítva hömpölyög. A torony tetejébe kapaszkodom fel, köröttem halottak rózsái lobognak, ütemre suhogó mentol pálmákat ültetek. Elhagyom a nádast, összekötöm a gejzíreket, a legzöldebb szmaragdszínekkel suhintva hadonászom. Ajkam a hajnal pírjába csókol, a világ ajtaján kopogtatok, a béke gyönyörű tornyába megyek fel, s más szelekkel söprök, új témákért hevülök egyre Ó hazám, vérlevelű fa, komor Spanyolhon. Nyissuk a jövő utolsó bimbóját széjjel. Bias de Otero kérem a békét és a szót Kérem a békét és a szót írok az emberi uralom s igazságának védelmében. Kérem a békét és a szót. Ilyenekről beszéltem eddig „csend“ „árnyak“, „üresség“ stb. Most „az emberről s igazságáról" „a csendes óceánról“ szólok ha megengedik. Kérem a békét és a szót. Monoszlóy M. Dezső fordításai castellán módra
