Irodalmi Szemle, 1964
1964/2 - Marcos Anna: Versek
spanyol költők Marcos Anna forradalmár spanyol költő, 2á évet ült Franco börtöneiben. A világ haladó erőinek tiltakozására végül is szabadon engedték. Az elmúlt évben hazánkba is ellátogatott. vádolok Irgalmat nem kérek. Az életért, amit régen elvettek tőlem elhaló, fátyolos hangon nem esedezem. Ö hogy gyűlölöm az alázkodó szíveket és szavakat, a tárdencsúszók hadát, a földighajló homlokot, ha a józan ész ítélőképessége béna már. Irgalmat nem kérek. Reszkető kezemet se nyújtom ki aggódón magamért. Szavamban a büszkeség lángja lobog, mikor a könnyek letörlését követelem, s hogy a bosszú házának kapuja kidőljön, leszálljon kínok keresztjéről az ember. Irgalmat nem kérek. Vádolom a diktátor tekintetét, ki pallossal uralkodik az életek felett, s most másokat rettenteni hóhértőkére tűzné fejemet. Irgalmat nem kérek. Lobogtatom a zászlót. Tenyeremen nyújtom a világ felé. a börtönviseltek meggyötört szívét. Mar cos Anna ez is élet Mondjátok egy virág milyen dalol-e a folyó mikor a sűrűség berkeiben madárraj száll, éjbe csillant fényt a csillag. Beszéljetek a tegerről s hogy a réten van-e illat? Szóljatok a láthatárról mely nem olyan, mint e szükség s nyomorúság lakta zárt ól Hogy ízlik a nőknek csókja, mondjátok el a szerelmet, hisz az emlék oly csalóka. Reszketnek e szenvedéllyel a jegyesek úgy mint régen teliholdas nyári éjjel? Vagy pedig már csak a sír vár, pár egyszerű dallal bélelt, máskülönben kopár, sivár. Huszonkét éve ... Vesztem az ismert dolgok színét, szagát. Hol a mérték? Vakságba estem, így írom „mező“ „oceán“ azt mondom „erdő“ s már nem tudom, hogyan nő levél a fán. Mit próbálgassam fényeit az emlékképnek, mely megfakult? (nem sző róla több szót a múlt) hallom a börtönőr lépteit. Monoszlóy M. Dezső fordításai
