Irodalmi Szemle, 1964
1964/2 - Alexander Matuška: A kölcsönösségről
az irodalmi nemzetköziségről Lapunk januári számában ankétot kezdtünk az irodalmi nemzetköziség gondolatáról. Abból indultunk ki, hogy a cseh, szlovák, az itteni magyar és más szocialista népek irodalmában is egyre erőteljesebb megfogalmazást nyer egymás kölcsönös megismerésének szándéka. Ma már természetes törekvésnek tűnik, hogy túllépjünk a nemzeti irodalom keretein, meghallgatásra, visszhangra találjunk, esetleg pozitívan befolyásoljunk határunkon túl másokat is. Kéréssel fordultunk a cseh, szlovák, magyarországi és itteni magyar írókhoz, hogy fejtsék ki véleményüket a következő kérdésről: Hogyan és miben képzeli el az irodalmi nemzetköziség gondolatának realizálását, kölcsönös támogatását a szocialista és a szomszédos irodalmak között. Első számunkban Fábry Zoltán válaszát, mostani számunkban pedig a további hozzászólásokat közöljük. Alexander Matuška a kölcsönösségről Elnézést kérek, ha válaszom nem lenne kielégítő, nem tudom ugyanis, hogy egy malomban őrlünk-e? Ügy vélem, hogy két kérdésre várnak választ, az elsőben a „kölcsönösségről“, vagyis házunk táján bévül a cseh, szlovák és magyar irodalom kölcsönös megismeréséről van szó, a másodikban pedig a nemzeti és nemzetiségi irodalmakból való kibontakozásról és kilépésről határokon túli irányok felé. Nem tehetek róla, de a dolgokat a múlttal kapcsolatos kontinuitásokban és dizkontinuitásokban szoktam szemlélni, vagy legalábbis ezt a szemléletet igyekszem gyakorolni. Hogy festett tehát az a múltban igen hangsúlyozott „irodalmi kölcsönösség a törzsek és a szláv nyelvjárások között“?* Valójában igen gyenge volt! A szláv irodalmak „napfókuszában“ az orosz irodalmat valamennyi szláv nyelvre lefordították és ismert volt, ezzel szemben a szláv irodalmak orosz honban ismeretlenek voltak, ezeket oroszra nem fordították. És milyen volt a helyzet a szláv irodalmak kölcsönösségi viszonyában? Például a „legközelebbiek“, a cseh és a szlovák irodalom között? Röviden: a szlovák értelmiség a cseh irodalmat mintegy sajátjaként olvasta, Csehországban viszont a szlovák irodalomnak volt néhány szakértője, rendszerint olyan, aki azt állította, hogy a szlovák * Ján Kollár
