Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30
hullám, amelyre George F. Kennan, az egykori jugoszláviai nagykövet panaszkodott, gyorsan terjed ... Mind a liberális demokraták, mind :a konzervatív köztársaságiak, a volt rabszolgatartó államokkal együtt, lázonganak. A demokrata párt vezetősége tanácstalan, és az Északatlanti Szövetséget is hasonló ellentétek, konfliktusok osztják meg ... Általános vélemény, hogy a kormányon a fejetlenség lett úrrá.“ 3. Tiszta, napsütéses novemberi idő. Helyi időszámítás szerint 11 óra 37 perckor (nálunk valamivel este fél hét után) leszállt a Love Field (magyarul: A szerelem földje) nevű dallasi repülőtérre egy lényűző Boeing rendszerű gép, rendszáma: Air Force 1 (egyes számú katonai repülőgép). A gépből kilépett J. F. Kennedy a feleségével, Jacqeline-nel, mögöttük Texas állam kormányzója, John B. Connally a feleségével, Nellie-vel, valamint a kíséret. A fogadtatás után megvárták a szintén Texasból származó L. B. Johnson alelnök kdlön- gépét. Ezalatt Kennedy a korláton keresztül kezet fogott azokkal, akik eljöttek a repülőtérre, hogy üdvözöljék. Körülbelül tíz perccel dél előtt elindult a karaván a Dallas felé vezető tizenhat kilométeres útra. Elől a motorkerékpáros rendőrök; utánuk a nyitott elnöki kocsi, a hátsó ülésen jobbra J. F. Kennedy, mellette a felesége, és előttük, a két csapószéken, Connally házaspár; nyomukban egy autó a Secret Service tagjaival (Titkos Szolgálat, az ügyel az amerikai elnökök biztonságára, s üldözi a pénzhamisítókat); egy kocsi, benne Johnson alelnök a feleségével, valamint Ralph Yarborough texasi szenátor; a washingtoni újságírók autóbusza és más kocsik. Röviddel fél egy előtt a karaván áthaladt a város központján és befordult a kiállítási csarnok irányába, ahol már összegyűltek Dallas képviselői az elnök fogadására. A gépkocsik a Main Street-ről (Fő utca) befordultak jobbra a Houtson Street-re (Houstoni utca), és rögtön ezután balra az Elm Street-re (Szilfa utca). Mögöttük jobbra, a Houston Street és az Elm Street sarkán, elmarad a város tankönyvraktára; előttük feltűnik egy vasúti viadukt; a kocsi lassan az aluljáró felé közeledik: Az elnök mosolyog, integet a járdákon álló tömegnek, üdvözli az embereket. Nellie Connally az elnökhöz fordul: „Igazán nem mondhatja, hogy Dallas nem fogadta önt barátságosan“. Kennedy válaszolni akar — de ebben a pillanatban — 12 óra 30 perckor — lövés dörren. Az üdvözlő taglejtés megtörik, a magasra emelt kar lehanyatlik. Jacqeline Kennedy felkiált: , Ó, ne!“ A válasz azonban néhány újabb lövés. Golyó éri Connallyt, majd újra Kennedyt. Fejéből ömlik a vér; eszméletlen; tehetetlenül hanyatlik az asszony ölébe. Bill Greer, a sofőr, (természetesen a Titkos Szolgálat embere) ösztönösen fékez, a másik kocsiból kiugrik Clinton J. Hill, a kollégája. Néhány ugrás — lába már fenn is van az elnöki autó hátsó ütközőjén — Jacqeline Kennedy megfordul, odanyújtja a kezét — a férfi megragadja — és az asszony a csomagtartót borító lemezre bukik. A Titkos Szolgálat emberei géppisztolyt szorongatnak, a harmadik kocsiban Rufus Youngblood nyomja le az elnököt a padlóra, és ráveti magát, hogy fedezze. Csak hátul az autóbuszban, nevet az egyik riporter: Megint egy tűzijáték! De az elnök kocsija máris nekiiramodik. A sofőr mellett ülő Roy Kellermann, a Titkos Szolgálat tagja, rádión át utasítja a dallasi rendőrséget: A legközelebbi kórház felé. A kocsi százas sebességgel repül a mellékutcákon át, elhalad a vásárcsarnok közelében, ahol az elnököt még mindig várják a dallasi „vének“ ... A Parkland kórház az Elm Street-től mintegy öt kilométerre fekszik. Az autó még útban van, s a rendőrség már riasztotta a baleseti ambulanciát. A sebész főorvos nincs ott, a főnővér hívására dr. Malcolm Perry felel a kantinból. Már viszik is az elnököt a Trauma Room No -lba (egyes számú operációs terem). Amikor a fiatal orvos belép, Kennedy, övig meztelenül, a mozgatható asztalon fekszik. Mellettük, a Trauma Room No 2-ban, egy másik orvoscsoport hozzáfog a négyórás műtéthez, ajmely végülis megmentette John Connallyt az életnek. A negyvennégy éves Perry előtt
