Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - FIGYELŐ - Gály Iván: Egri Viktor: Boldogok szigete
Azt is meg kell mondanunk azonban, hogy bizonyos előrelépése ellenére, hibái is tovább variálódnak. A kísérletezésről, a hangváltásról elmondottak magyarázhatják, de nem menthetik a kötet kézenfekvő fogyatékosságait. A legfőbb hibának most is az önellenőrző tevékenység, a művészi önkritika, a műgond elégtelenségét látjuk. Most is azt mondhatjuk, amit Gyurcsó eddigi költészete is sugall: sok remekbe sikerült sora, strófája akad, de kevés az egészében kifogástalan és megmunkált verse. A bőbeszédűség, az elsietettség, a kidolgozatlanság, s főképp a szerkesztésbeli lazaság (ami a legmélyebb mondanivalóit hordozó hosszabb verseiben — Kései haraggal. Forradalmak — a legtolakodóbb) a Nyugtalan ének verseire is jellemző. Helytelen és indokolatlan lenne néhány erőszakkal kiragadott példából messzemenő következtetéseket levonni, de a költőnek végre tudatosítania kellene nyugtalanítóan ismétlődő hibáit. A rím kényszere sokszor béklyózza, földhöz köti a legszebben szárnyaló elgondolásait, semmitmondó, henye sorokkal hígítja a legjobban induló költeményeit is. A Harcok c. versében például a „fegyverek“ rímhívó szó egy oda nem illő sort asszociál: „Megvert sereg bennünk minden szándék, / és fegyvereink ósdi fegyverek, / legyőzni egymást csak szép ajándék, / hogy tavasz van, s zöld a rét, berek." A Lány a Duna-parton c. versében háromszor is elmondja ugyanazt: „ ... este van, lement a nap is, / bealkonyul.“ A rigmus is tovább kísért költeményeiben, az előbb idézett vers egyik szakasza is példázhatja: „ ... Akire várt, az nem jött meg, / este van. / Ki látja most, hogy a szája / festve van.“ Az Egy fiú őszi panaszában is ilyen sor alkalmatlankodik: „ ... s nézzük a tavasz eltűnő nyarát.“ (Milyen tavasza lehet a nyárnak?) Sokszor gramatikai- lag is fogyatékos mondatokat kreál. Az egyébként szép Reggeli jó szél egyik sora így hangzik: „Bogár a napon érted heverész, / és a cinkenóta neked köszön, / s nótát, ha játszik, tavaszi nóta.“ A műgond hiányát bizonyító példákat tovább szaporíthatnánk, de nem látjuk sok értelmét, álljon inkább jellemzőül az egyébként szép, Fák alatt című költemény bevezető része: Van úgy is, mikor csak öröm az ősz. Levél a fáról később hull, esik. Van úgy: az embert soká szeretik, de úgy is, hogy hirtelen itt az ősz. Te nyár vagy, nyaram, de futó idő... A vers befejező része aztán szépre kerekedik, de alig képes feledtetni a kezdő sorok suta hangvételét. Végső summaként azt kell megállapítanunk, hogy bizonyos értékei mellett a Nyugtalan ének hiányérzetet kelt az olvasóban. Az új utat kereső költő bizonytalanságait tükrözi, átmeneti állomást, melyet — remélni szeretnénk —■„ egy virágzó, higgadtabb és körültekintőbb, szilárd eszmeiségű, gyermekbetegségeitől letisztult, gördülékenyebb költészet követ. Ez a kötet is jobb lehetett volna, ha néhány verset könyörtelenül mellőz a költő (pl. Vonatkísérő, A háborús Garam-hídnál, Nem teljesült tervek margójára, Léva, Tavaszi szonáta, Lány a Duna-parton, Szerelem stb.), melyek torzók maradtak, kidolgozatlanok, s némelyike a rigmusba tördelt próza benyomását kelti. Nem szabad elfelejteni a költőnek: a verskötet összeállítása a szelekciónál kezdődik, s azzal is ér véget. Sok még a javítani-, a csiszolnivaló Gyurcsó költészetében. Nem szeretnénk tanácsot adni neki tizenhét éves költői gyakorlata után, de talán nem lesz érdektelen figyelmeztetni arra, amit egyik versében elmondott: De nem elég csak várni, várni. Ha elmulasztjuk megkapálni szívünk földjét, míg van rá idő, ősszel hiába készülődünk begyűjtésre, nem lesz termésünk, s majd jégcsappal köszönt az idő. (Változó évszakok) Szeberényi Zoltán Egri Viktor: Boldogok szigete Előre bocsátom: Egri Viktor: Boldogok szigete című legújabb regénye kéziratának egyik véleményezője voltam és minden lényegbe vágó fenntartásom mellett is, — amelyekre az alábbiakban is rátérek — kiadását javasoltam. Joggal kérdezheti e sorok olvasója, minek ilyen nagy feneket keríteni a dolgoknak mindjárt a kezdet kezdetén? Válaszom csak egy lehet — ez a mű elvitathatatlan erényei mellett megalapozott kétkedést kelthet nemcsak a bírálóknál, hanem az irodalmunk kontextusát figyelemmel követő olvasóknál is.
