Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Hajdú András: Malomsoron
malomsoron így nótázzák falunkban a községnek azt a részét, melyben lakom. Nevezetes hely, pedig csak egy sor ház az egész, amolyan félutca, a falu Ipoly felőli oldalán. A házak előtt út kacskaringózik kifelé a határba; annak a túlsó oldalán árok, azontúl pedig bokros, bozótos legelő található. Gyermekkoromban az az árok volt az én játszóhelyem. Késő tavasszal tele volt szép zöld békanyálas pocsolyavízzel, de én fáradhatatlan képzelettel tengert, folyamot, kikötőket varázsoltam oda, s így nagyszerűen játszottam a partján. Ha a kánikula kiszárította az árok vizét, sok mindenféle kincset lehetett az alján találni. Patkót, üvegcserepet, rossz fazekat, cérnagurigát, mikor. mit. Mindannyi, játékszer volt, csak érteni kellett a módját. Télen pedig, ha befagyott az árok vize, hát különb csúszkáló helyet keresve sem lehetett találni. Még a Pap utcából is odajártak a gyerekek. Elég az hozzá, nevezetes hely a Malomsor. Nem azért, mert ott nőttem fel, nem is azért, mert nótába tették a falubeliek, hanem azért, mert a Malomsoron érdekes dolgok történtek mindig. És történnek még ma is. Ahány ház, annyi történet. Egyet-kettőt érdemes meghallgatni. Bokányi kisasszony háza: Nagy, négyszögletes ház a Malomsor elején. A múlt század nehézkesen vidor stílusában épült. Pusztulásában is azt mutatja, hogy amolyan kúria-féle háznak készült. Az öreg Bokányi építette. Tehette, birtokos volt. Amikor meghalt, közvetlen a háború utáni években, bizony senki sem sajnálta. Leányát, a kisasz- szonyt viszont tulajdonképpen ettől kezdve kezdték igazán sajnálni a falubeliek. Tudták, hogy a házon, kerten kívül semmije sem maradt, a birtok az államé lett. Egyedül maradt és elszegényedett — emberibbé vált a falu előtt. Visszaemlékeztek a fiatalemberekre, a kérőkre, akiket az öreg Bokányi elűzött a háztól. így aztán a közbeszéd még vénkisasszonyi mivoltát is sajnálatosnak minősítette, holott azelőtt azt mondták, hogy a Bokányi családban nemcsak a birtokot szokták örökölni, hanem a bolondériát is. Apja halála után sokáig betegeskedett. Amikor újra láttuk, haja rövidre volt vágva, úgy festett, mint egy kislány; amolyan halvány mása volt a templomi üvegablakok színes angyalainak. Büszkén, magasan hordozta a fejét. Mintha minden eddiginél jobban megkövetelte volna a Bokányi név tekintélyének elismerését. Pedig éppen ekkor bukott el. Apjának akarata eltorlaszolta asszonyi életét, de egyedül maradva hamarosan kivirágzott, összeállt egy öregedő férfivel, bizonyos Sulyok István nevűvel, aki állatbőrök felvásárlásával foglalkozott. Mondogattuk is: ezek még egybekelnek. Megtudtuk ugyanis, hogy Bokányi kisasszony a városban teljes férfiöltözetet vásárolt, még pizsamát is. Sulyok a kocsmában nem egyszer kijelentette, hogy ő nem házasuló fajtából való. A legények sokszor utánalestek és egybehangzóan állították, hogy éjszakázni Bokányi kisasszonyhoz jár. Aztán egyes asszonyok rákezdték, hogy ez szégyen-gyalázat a falura, és rossz példa a fiatalságnak. Nem akart azonban senki sem beleavatkozni a dolgukba, J. Vlach felvétele Hajdú András
