Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Josef Hora: Versek
1891-ben született a csehországi DobHn u Roudnice-n. Újságíróként kezdte életpályáját. A költészet iránti hajlama már kora ifjúságában megnyilvánult. Prózát, kritikát is irt és kitűnő műfordító volt. Verses kötetei: Básne (Költemények, 1915), Strom v kvétu (Virágzó fa, 1920), Pracujicí den (Munkálkodó nap, 1920), Srdce a vrava svét a (A szív és a világ vihara, 1922), Bourlivé jaro (Viharos tavasz 1923), Z politické svätyne (A politikai szentélyből, 1924), Itálie (Olaszország, 1925), Struny ve vétru (Húrok a szélben, 1927), Deset let (Tíz év, 1929), Mit krídla (Ha szárnyam lenne, 1928), Tvúj hlas (A te hangod, 1930), Tonouci stíny (Süllyedő árnyék, 1933), Dvé minutý ticha (Két percnyi csend, 1934), Popolec (Hamvazószerda, 1934), Nebe nad Slovenskem (Égbolt Szlovákia felett, 1935), Tiché poselství (Csendes üzenet, 1936), Máchovské variace (Mácha-variációk, 1935), Zpév rodné zemi (Ének a szülőföldről, 1938), Domov (A haza, 1938), Ján houslista (Ján, a hegedűs, 1939), Rekviem (Rekviem 1940), Záhrada Popelčina (Hamupipőke kertje, 1940), Zápisky z nemoci (Egy beteg feljegyzései 1945), Život a dílo básnika Aneliho (Aneli költő élete és müve, 1945), Proud (Az ár, 1946). Amint a, gyűjtemények és művek száma jelzi, Josef Hora egyike a legtermékenyebb cseh költőknek. Egyben a legcsiszoltabb költők egyike. Modern értelemben felfogott realizmusát nem zavarják meg különböző izmusok. Stílusát szinte klasszikus egyensúly és tömörség jellemzi. Minden ízében intellektuális költő, akit magasrendű erkölcsisége a kapitalizmus ellen fordít; a huszas években teljes szívvel a proletariátus oldalán küzd. A harmincas években magatartása erős törést mutat. A társadalmi problémáktól elfordulva a lét és nemlét kérdésein töpreng. Ebben az. időben kifejező eszközei is elvontabbak és homályosabbak. Rezignáltságát talán egyre súlyosodó betegsége váltotta ki. A nemzetközi helyzet súlyosbodása s az 1938-ban bekövetkezett nemzeti katasztrófa visszatérítik őt a politikai és társadalmi problémákhoz. Josef Hora 1945. június 21-én halt meg. Munkásságáért a nemzeti művész címmel tüntették ki. Ha franciának születtem volna s lennék a metaforák mívese, a szellem szikrája, a szenvedély heve, a Lilié és Verdun alatt Vérző köztársaság fia, kedvesem, alig, aligha tartanál vissza, könnyeidre, ô anyám, mitse adnék, mindkettőt megtagadnám a haza orcája előtt, úgy mennék hálni érte, az ő nevükkel ajkamon. Ha orosznak születtem volna, kemény lennék s az ifjú szabadságra büszkén egy türelmetlen csókkal válnék meg tőled, kedvesem, s szólnék: vigasztald meg, anyám, vigasztald meg szegényt — elborítva e föld várományosainak jókedvével, melynek a szellem, íme, megoldotta nyelvét, a derűs tömeg hangulatával, gyűlésre mennék, hogy mindent, mindent elmondjak s az első szónál: Ô testvéreim, felzokogna bennem a nagy-nagy szeretet, mely íme, mély akár a sztyepp, titokzatos akár Oroszhon. Josef Hora 1917 J. Vlach felvétele.
