Irodalmi Szemle, 1963

1963/6 - SZÍNHÁZ - A bizalom drámája a MATESZ színpadán

lovag igazi jelleméhez. Hisszük, hogy Bekével is „jó vásárt“ csinált a színház.

Sorban utánuk mindjárt egy harmadik tehetséges fiatalra, a Duval szolgáját alakító Zakál Gyulára figyeltünk fel. Rimský karikirozó elképzelése itt jelesre sikerült, Zakál groteszk és mulatságos volt anélkül, hogy megbontotta volna a játék romantikus stílusát.

Vezető szerepet kapott a Tiberge-t alakító Lengyel Ferenc. Nem tudni, az ő hibája-e, vagy a rendezőé, hogy játékába feleslegesen valami sátáni vonás vegyült. A színmű első felében jól éreztette, hogy ő a szellemi apja Des Grieux lovagnak és valami különös érzés köti hozzá, amiben van valami a nevelőnek természetes vonzalmából, de egy finoman szublimált nemiség is. Nem könnyű ezt a sok árnyalatot a szerepből kihozni és Lengyel — bár nem egy jelenetben meglepően szép a szövegmondása — szerepét kissé egysíkúra egyszerűsítette.

Elismeréssel szólhatunk néhány kitűnően megformált mellékszereplőről, így elsősorban a Modestát játsszó Ferenczy Annáról. Egyetlen jelenete van csupán, de akkor övé az egész színpad. És jó volt Pierre, Manón nevelője szerepében Siposs Jenő is, valamint az ostoba Marcellát ízesen fecsegő Lőrincz Margit.

Zdenek Pavel díszletei hangulatosak, kis színpadon is jól szolgálják a rendező elképzeléseit. Viszont kosztümeivel nem érthetünk egyet. Nem várunk itt a ruhákban rokoko- pompát, de az egyhangú kéknek is van határa,

édeskeveset éreztünk Manón pompakedveléséből.

Végül külön kell szólnunk Monoszlóy M. Dezső fordítói munkájáról, talán helyesebben Nezval verses játékának költői interpretálásáról. A Manón nehéz feladat elé állította a rendezőt, az egész együttest, de a legnehezebb elé a fordítót. Nem állítjuk, hogy tökéletes, teljesen hibátlan az átültetés munkája, de tagadhatatlan, hogy Monoszlóy jól mondható verseket ad a szereplők szájába, rímeiben is szófűzéseiben érezzük a nezvali vers könnyed báját, ritmikáját, szárnyaló lebegését, hajlékony modulációját, azt a muzsikáló hangvételt, amely minden banalitástól és szentímentaliz- mustól mentes és az igazi költészet jellege. Nezval Manonja kemény dió és költő legyen a talpán, aki könnyen, a belső mag megsérülése nélkül feltöri. írjuk a fordító javára, hogy Monoszlóy költőien oldotta meg feladatát s így a siker egyúttal az ő érdeme is. Reméljük, hogy könyvalakban is megjelenik a Manón, és a további gondos, érlelő munka következményeként a fordításból eltűnnek majd a kisebb hibák, a könnyen kiküszöbölhető egyenetlenségek. A fordítói munka végső, körültekintő, komoly elemzése tehát későbbre marad.

Üj elindulás és első siker, amely nem született meg könnyen, de odaadó, áldozatos, kemény munka árán. Ilyen áldozatos, kemény munkát elvárunk a továbbiakban is, hogy az előlegezett bizalom ne szenvedjen csorbát, de megerősödve, lelkes hittel szolgálja hivatásos színjátszásunk ügyét.

a bizalom drámája a MATESZ színpadán

Dobozy Imre: Holnap folytatjuk

Az Irodalmi Szemle 5. számában Tóth Tibor kimerítő kritikát írt Dobozy Imre Holnap folytatjuk című színművéről abból az alkalomból, hogy a tavalyi évad legsikerültebb magyar darabja a fennállásának nyolcvanadik évfordulóját ünneplő prágai Nemzeti Színházban bemutatásra került. Miután Tóth Tibor írásában a színmű tartalmát bővebben kifejtette, úgy hiszem, felesleges ezt illetően ismétlésekbe bocsátkoznom. Talán csak annyit fűznék hozzá, hogy a Holnap folytatjuk-ban Dobozy lényegesen többet adott a nálunk is bemutatott első színművénél, amennyiben az általa felvetett problémákat elmélyülten és sokoldalúan a lélektan oldaláról világította meg. Magyar színpadon eddig kevés mai író birkózott oly eltökélten az együttélés és a bizalom, végső fokon tehát a szocialista erkölcs kérdésével, mint Dobozy ebben az új színművében.

Dobozy erről a MATESZ műsorfüzetében így vall:

„... ez a társadalom nemcsak az imperializmusnak, a nyomornak, a tudatlanságnak üzent hadat, hanem a hazugságnak is; s nemcsak a társadalmi, hanem az emberi hazugságnak is. De mivel lehet megölni a hazugságot? Nyilvánvaló, hogy mindenekelőtt a létezésmód, a munka, az elosztás igazságosságával: a formálódó új erkölcs mindenirányú támogatásával: és azt hiszem, nem utolsó sorban, az embereket nyíltsága késztető, őket teljesjogú partnerként kezelő bizalommal."

Ezek után, úgy érzem, nyugodt lélekkel írhatjuk a MATESZ új műsorpolitikája javára, hogy ezt a forrón aktuális, ízig-vérig mai problematikájú drámát műsorára tűzte és azt egy héttel Nezval verses színjátéka után otthoni színpadán — a szerző jelenlétében — a komáromi közönség szokatlanul nagy és őszintén mély érdeklődése mellett bemutatta.

Nem vitás, hogy Dobozy színművének bemutatója nem csupán hivatásos színházunk