Irodalmi Szemle, 1963
1963/6 - FIGYELŐ - Rácz Olivér: Dünnyögő elmélkedés két könyv fölött
gessége jelenti. A nagy esztétikai felkészültséggel rendelkező és erről lépten-nyomon tanúbizonyságot nyújtó Fábry túlzásai, túlértékelései nemegyszer meglepnek és ellentmondásra késztetnek. Az egyes értékítéletekkel vitázva is érezzük azonban a teljességet, a kritikus által adott egész kép meggyőző igazát. Teljes mértékben elismerjük az új könyvet útrabocsátó szavak érvényét: „Olvassátok mai figyelemmel a tegnapi írásokat, melyekhez nem lehet hozzátenni semmit és amelyekből alig kell elvenni valamit.“ Turczel Lajos Jegyzetek x) Antisematizmus, HÉT, 8. évf., 43. szám, 14. old. 2) Közölve a Palackposta című könyvben, 9—90. old. 3) Közölve az Emberek az embertelenségben című kötetben, 270—288. old. 4) Közölve az Emberek az embertelenségben című kötetben, 289—322. old. 5) Az Irodalmi Szemle 1961/2. számában kezdett és jelenleg is folytatásokban közölt mű. 6) Értsd: a polgári irodalom ellenében új irodalmi eszmények formálójává és az új eszmények hordozóit sokszor eltúlzottan is kie melő értékelővé. T. L. 7) Értsd: „a“ kritikus, „csak“ kritikus. 8) Turczel Lajos: írások mérlegen, 1958, 10— 11. old. 9) Különösen a Rés poetica, Az igényesség műfaja és a most íródó Antisematizmus című tanulmányokban nyilvánul ez meg. Ezekben Fábry — Balog Edgár szavával élve — „helyi anyagból általános törvényeket elemez ki“ és „pillanatnyi értékek kapcsán nem múló, nem helyi s még csak nem is kisebbségi érvényű“ erkölcsi és esztétikai axiómákat von le. E tanulmányok esztétikai és irodalomelméleti telítettségéről és hozadékairól, az összehasonlító műfajelmélet, a provincializmus és a sematizmus kérdései terén végzett elemzésekről külön tanulmányt vagy legalábbis az esztétikus portréjához szolgáló vázlatot kellene írni. 10) Ez a kisebbségi helyzetből adódó, pre- desztinálódó küldetés-tudat, főképp a felszabadulás előtti időben — s az egész magyarság felé irányuló tendenciával — volt jellemző Fábryra, illetve az ő kisebbségi irodalomeszményére. „Volt egy hitünk, volt egy álmunk: a szlovenszkói magyar szellemiség lesz az az archimedeszi pont, amely kiforgatja sarkaiból az addig volt, tespedt, konok, el- meszesedett beteg magyar életet. Szlovenszkói- ak lettünk, mások, új magyarok. A régiek veszélyt szimatoltak bennünk, de mi magyar haszonra készülődtünk. Mi előbb gyerekes hittel, később teljes tudatossággal csak egyet éreztünk: küldetésünk igényét, jogát és kötelességét. Ez a felismerés Szlovenszkón első számú céllá lényegült. Egy kisebbség vállalta a Magyarországon akadályozott vagy vegetáló többség progresszív munkakörét.“ (Idézve a Palacpostából, 201. old. Az idézett részletet tartalmazó Szlovenszkói küldetés: 1938 című cikk eredetileg a Magyar Nép 1938 július— augusztusi számaiban jelent meg folytatásokban.) diinnyögő elmélkedés két könyv fölött Két könyv fekszik az íróasztalomon. A kettő közül feltétlenül Alfonz Bednár Üveghegy-e a művészibb kivitelű (a szlovák eredeti címe: Sklený vrch, megjelent 1959-ben; a magyar fordítás, Tóth Tibor műve, 1962-ben jelent meg), míg Ivan Kríž Nagypusztá-ja (Veľká samota, 1960; ford. Hubik István, 1963) az alaposabb. Az Üveghegy keretes napló; a halott Klaas Emma naplója, amelyből a férj, Solan építés- vezető megismeri egy tragikus baleset következtében meghalt fiatal felesége házasságuk előtti életét. A tragédia abban rejlik, hogy Solan, aki a férj szerelmével és a munkatárs megbecsülésével szerette asszonyát, csak most, felesége halála után néhány órával tudja meg teljes egészében, mennyire értékes ember volt Klaas Emma, de ugyanakkor a bánatába belehasító új bánattal kell rádöbbennnie arra is, hogy az asszony tulajdonképpen sohasem volt teljesen az övé. A háttérben egy halott partizán óriássá magasztosult emléke árnyalja be Klaas Emma sorsát, s ez egyszerre megnyugtató és lesújtó is, mint ahogyan az a tény is mindvégig kettős feszültségben tartja az olvasót, hogy a regény előterében mozgó két ember, Klaas Emma és Solan építésvezető, egyaránt értékes építői az újnak, s mégsem azonosak, mégsem mozognak egy síkon. Klaas Emma emberi és politikai kiegészítője a halott Kalis Milan, a harcos, és művészi hűséggel megrajzolt realisztikus vonásai ellenére is romantikus szépségek hátteréből kiemelkedő halott partizán: kettőjük légköre az a mesetájjá szépült hegyeik világában rájuk kénysze- rített harc, amelynek becsülettel eleget tesz-
