Irodalmi Szemle, 1963

1963/6 - ORSZÁGJÁRÁS - Gyurcsó István: Tardoskeddi napló

fiatallá? Most is nevet a kérdéseken, hogy mit csinálnak itt Jánosházán az emberek, ha leteszik a munkát. Nevet és mondja, hogy sok a gyerek. Van idő mindenre. Ő maga 15 éve jár ide és még vagy két évig szeretné húzni. Mondják, ennyi kell a nyugdíjhoz. De nem is szívesen gondol erre, mert a nyugdíjas ember már öreg ember.

Öreg embernek fiatal a gondja. De sokszor tapasztalja ezt az ember. Most is, ahogy beszél, oda szól az egyik fiatal asszonynak — hárman vannak —, hogy ugorjon már, hozzon hat tojást, megy a lánya lakodalmába, és amit tegnap vitt, az eltörött a kerékpáron, pedig kell a torta.

Más a faluközösség mint a tanyai. Mert tanyaközösség ez a gazdasági részleg. A három fiatal asszony itt az anyasertéseknél is azt bizonygatja. Sorban, ahogy ülnek, úgy mutat rájuk Petrík bácsi: 19 éves — egy gyerek, 21 éves — két gyerek, 23 éves

— három gyerek. És az asszonykák: Nem érünk mink rá semmire. Dolgozunk, főzünk, pelenkát mosunk, takarítunk. Ki érne rá még olvasni is! Elég a televízió. Tánc? Kinek kell a tánc! Nincs itt fiatal egy sem.

— Hát maguk nem fiatalok? — kérdezem, mert nem állhatom meg a kérdést.

— Mink már asszonyok vagyunk.

De Petrík bácsi is nekem segít.

— Nem tudom mi van ezekkel, idő előtt megöregszenek...

Talán így is van. De miért van ez így?

Kié a felelősség?

Százharmincnégy lelket számláló ember- csoport él Jánosházán. Anyagilag az állami gazdaság felelős értük. Ök viszont munkájukkal a gazdaságnak. Erkölcsileg egy nagy faluközösség felel értük. Tardoskedd. A nemzeti bizottság részéről Jašo Andrej képviselő tartja a kapcsolatot. De már ő sem lakik idekint. Ennyi az egész. A kint született és nevelkedett fiatalok közül senki nem kerül tovább. Igényelnek vagy kapnak mezőgazdasági értelmiséget. Jelenleg hárman tanulnak távúton, idősebb emberek. Kukuč Alexander helyettes vezető nem tanul. Megszakította tanulmányait, amit távúton végzett. Nincs ideje, képtelen a munkájától tanulni. Jánosházán tehát csak a kézierő él. Géppel, ésszel, értelemmel dolgozók úgy járnak csak ide. Viszonyukat csak a kereset határozza meg.

Mit tehet így egy idevetődött technikumot végzett gyermeklány? És mit tehet máshol ilyen környezetben ?

Egyre inkább az a tapasztalat, hogy legnehezebb a mezőgazdasági értelmiséget kikovácsolni. Szövetkezeti elnökök, állami gazdasági vezetők, szakiskolák igazgatói, politikai és kulturális közéleti vezetők állandó problémája ez.

A politikai határozat helyesen mondja ki: szocialista mezőgazdasági szakértelmiséget a falunak. És irányszámokat ír elő. Mennyiséget. Majd gyorsaságot.

De a további kérdés: Hogyan megvalósítani? Szervezés, oktatás, viszony kialakítása. Itt már ezer apró érdek ütközik össze. Az egyik ütközési pont vagy pontok: A szülő nem becsüli a paraszti munkát. A másodfokú iskolákon nem keltik fel az érdeklődést. A szövetkezetek, állami gazdaságok nem indítanak útnak maguk közül senkit, aki majd visszatérne. A szakiskolák mechanikus módszerei kevéssé alkalmazkodnak a gyakorlathoz. A mező- gazdaság alacsony bérpolitikája ...

A másik ütközési pont az őszinte, tudatosan felfogott szükséglet. Indul, indítják a gyereket. A legjobb szándékkal. Bíztatja a szülő, a szövetkezet vagy állami gazdaság. Kedve is van. És ezt a kedvet lassan lefaragja az idő. A gyakorlati évek alatt az idősebbek már megmorogják. Nem segítik, de úton útfélen kinevetik. Mi lesz, ha megjön? Ez akar majd vezető lenni? Mi lesz velem? És így tovább.

Tegyük fel, hogy az iskola nemcsak szakmai, de némi humánus műveltséggel is ellátja a fiatalt. Ez a plusz. Ez szerencse. Ma még az, egyszer majd természetes lesz. így jobban tud tájékozódni a majdani emberi viszonylatok, jó és rossz között. Ha nem, úgy marad csak a mechanikus elmélet. A sebezhető pont kint az életben.

Kié tehát a felelősség, hogy nem tobor- zódik az úgynevezett szocialista mező- gazdasági értelmiség ? Ha igen, úgy hatásában még ez nem mutatkozik. Pedig mit látunk? Minden közösségnek van már értelmisége bőven. Tanítók, patikus, orvos, technikus, postamester, tisztviselők ... Látjuk ezt, hogyne látnánk. De ez a réteg, talán mert nem végez termelőmunkát, egyre inkább polgárosodik. Közélet? Társadalmi munka? Alig néhány tesz valamit. Ilyen körülmények között bizony a mező- gazdasági közép- és főiskolákról kikerült fiatal magára marad. Hiszen mi ő? Gumicsizmában, viharkabátban járkáló paraszt.