Irodalmi Szemle, 1963
1963/6 - ORSZÁGJÁRÁS - Gyurcsó István: Tardoskeddi napló
Üt! Hová vezetnek az utak? Malágyi Ilona útja eltért innen. Ide vezetett, de majdnem kisiklott. Ki válaszol meg egy seregnyi okot, miért nincs úgy minden, ahogy jelentjük, ahogy szeretnénk? Négyen vagyunk a boltban. Két férfi, Pósáné meg én. A beszélgetés sok mindent érint. Érthető és nem érthető dolgokat. Megértik a sarat. Térdig ér a boltban, ha esik az eső. Ilyenkor csak a gumicsizma a védelem. Gyalogosan jönnek Tardos- keddről. Onnan vagy Sókszelőcéről meg Megyerről jár ide: traktoros, boltos, raktáros, állatgondozó, tanító... De ki lakik itt? Mint élnek ezek? Televízió! Ez az egyetlen passzív kulturális kapcsolat a világgal. Ez minden. Emberek A gazdasági részleg helyettes vezetője Kukuč Alexander, Maťašovsky Ladislav intéző távollétében ő a legilletékesebb személy ma itt. Bemutatkozom, mutatom az igazgatóság levelét, amit a szerkesztőségnek küldtek. Mosolyog. Ismeri az ügyet. Ügy! Csak így röviden: ügy. — Malágyi Ilona már nincs itt. Nem tudjuk hová ment. Nem mondta meg. Augusztus 27-én lépett ki innen ... Egy könyvelőféle kislány ül a másik asztalnál. Ő mondja, hogy a távozó Ilonka azért nem tudatta hová megy, nehogy esetleg olyasmit írjon róla az igazgatóság a kádervéleményben, hogy baja legyen. — Milyen baja lehetne? — kérdezem. — Semmilyen. Csendes, félénk kislány volt... Ennyi az egész. Nincs több. Itt volt egy ember, bízva az emberekben, majd elment, senkit nem érdekel hová. Meglehet, hogy a környezet mostoha volta bírta távozásra. Bár a félénkséget, az egyedülvalóságot az emberi közelség, a közös gond, együttélés minden esetben legyőzi. Már eziránt érdeklődöm Kukuč Alexander helyettes vezetőtől: — Mennyi ember él itt? — kérdezem elsőként. Válasz helyett a számológépet húzza maga elé, majd a mosolygó kislánnyal közösen veszik számba az ittlakókat. A végösszeg 134 személy. — Van-e itt valamilyen kulturális lehetőség ? — kérdeztem tovább. — Televízió ... — Hallom, hogy van kultúrházuk? — Van. 15X5 méter. Gyűléseket, iskolázást tartunk benne. — Könyvtár? — Van 30 kötet könyvünk, de nem olvasnak itt az emberek. — Táncmulatság? Műsoros est? — Ilyesmi nincs nálunk. — Mikor jönnek össze az emberek? — Semmikor. Nem érnek rá. — Mozi? — Néha van vándormozi, de itt a televízió. Minden házon ott az antenna ... Valóban láttam. Az 1348 hektáros gazdasági részlegen a 134 lakos mindegyike nézhet televíziót. Az, ha mást nem is, többek között pótolja az anyanyelvű oktatás hiányát, mert az sincs. A két tanerős, egésznapos óvoda és az egytanerős iskola szlováknyelvű. A felnőttek már nem járnak össze, hacsak az asszonyok nem. De itt mindenki dolgozik. Kukuč elvtárs távlatokat fest. A jövő esztendőben 3 milliós költségvetéssel megkezdik a részleg újjáépítését. Ugyanis itt még minden a hagyományos gazdálkodás szerint folyik. Etetés, hizlalás. Csak a fejés van gépesítve. Valószínűleg ebben van minden megoldás. Ütépítés, gépesítés. Addig már nem lehet tenni semmit. Csak egyet; emberibb közösségi viszonyt teremteni. Ez nincs. Elzárkózás van. Erről beszél Haluza Józsefné sertésgondozó. Unottan, mosolynélküli arccal sorolja: — Nem járunk mink össze. Nem jár itt senki. Nyakig vagyunk a dologban. A kultúrház? Nem volt még ott soha semmi. Nem érünk rá olvasni. A televíziót nézzük, de elalszunk már mellette. Harminc sertést gondozok. Anyasertések. Már három éve. Férjem beteg. Nyugdíjas. 600 koronát kap. Három gyerek van. Ki ér rá valamire! A kereset jó, de mégsem elég: 1200-tól 1800-ig. Mikor milyen az eredmény a malacokból... Aki nagyobb körben mozog, az nem itt él. Petrik István, Haluzáné társa az anyasertéseknél 63 éves. Naponta jár Sókszelőcéről kerékpáron, majd gyalog, ha bejön a rossz idő. Sókszelőce már bent van a világban. Az már falu. Petrik bácsi dologba siet, és dologra tér meg haza. Otthon is sok a tennivaló. A lányával lakik, és sokszor úgy kell már az udvarról bepörölni őt a vacsorához. Favágás, takarítás kint az udvaron, ez még az ő munka- vállalása. örül, hogy van mit csinálni. Az ember úgy ötvenesnek nézné. Talán a munka és a sokirányú érdeklődés konzerválja