Irodalmi Szemle, 1963
1963/6 - ORSZÁGJÁRÁS - Gyurcsó István: Tardoskeddi napló
A töltésen tizenegy kerékpár. A répaföldön ugyanannyi lány. Szedik és nyakazzák. Öt traktor vonszolja a pótkocsikat Jatov felé. Öt pár ló meg a répalevéllel megrakott szekereket a tábla szélén emelkedő pácoló kazalra. A lejtős oldalú kazal előtt erős hangon rákiabálnak a lovakra, ostorral segítve a szó értelmét, a lovak nekirugaszkodnak, és máris fönt vannak a három méteres répalevél dombon. Itt kell balra fordulni, hallom az újabb figyelmeztetést. A kocsiról mutatják az utat, de már a települést is. És ahogy beérek Jánosházára, ugyanakkor fordul be oda a répatábla másik oldaláról a lőre, Haluza Miki lóvezetővel, kalauzzal, fékező- vel egyszemélyben. Röviden megalkuszunk a visszafelé utazás időpontjában, ami részéről menetrendszerű, és máris érdeklődéssel fordulok a világ e kis pontja felé, ahol emberi életeket, szándékokat fog össze a cselekvés, a munka ... A világ peremén Mintha kiléptem volna az eddig megszokott környezetből, mintha valahová az élet szélére kerültem volna. Jobbra tőlem, korszerű kétcsaládos házak. Ez már a haladás betörése. De mindez csak szépít, nem változtat sokat a kitárulkozó környezeten. A település középpontja nagy négyszögű térség. Most ősszel, embermagasságú kóró, nyáron bizonyára buja gazerdő. Köröskörül elszórva a telep. Váltakozva a régi cselédlakások, istállók, raktárak, iskola, bolt, és út sehol. Ennek ellenére irányt veszek a mázsaház felé. A baloldali tér közepén fabódé. Itt végzi fontos tisztségét Malágyi Ilona, mezőgazdasági technikumot végzett diáklány. Igen fontos tisztség, mert így ír erről Matejov igazgató Palárikovóról, egy a szerkesztőséghez intézett levelében: „ ... a nevezett, mint gyakornok három hónapi próbaidőre jött a gazdaságba, ahol a bérelszámoló osztályon dolgozott. Jelenleg egy igen fontos beosztásban dolgozik, ahol...“ Beköszönök a fabódé ablakán, de onnan egy fiatal asszony köszön vissza. — Malágyi Ilonát keresem — arra gondolván, hogy ketten vannak itt szolgálatban. — Már nincs itt kérem, — felel a fiatal- asszony. — Engem helyettesített, amíg gyógykezelésen voltam. — Nem tudja, hová ment? — Nem. Talán az intéző úr megtudja mondani. De ő most nincs itthon. Tessék az irodában érdeklődni... Még elmondja, hogy emlékszik a leány esetére, változások is történtek azóta itt, de mindezt utólag hallomásból tudja. Nem itt lakik, Tardoskedden. Búsné, ez a neve a fiatalasszonynak, már öt éve dolgozik a gazdaságban. Bejár vagy inkább ki, ahogy mondja, mert ez már itt a világ széle. Útbaigazít még, hogy merre van az iroda. Különben is ott van minden. Az árok szélén a csöpp ház az iskola, mögötte a bolt, majd az iroda, kultúrház, óvoda. Búsné kísérne, de megköszönöm, hogy bizonyára sok mázsálni valója van, hiszen ez egy igen fontos pontja a gazdaságnak. Magam indulok az iroda felé, ami zárva van. Nincs délutáni tanítás, A következő tehát a bolt. A bolt vezetője Pósa Vincéné, józanbeszédű, munkáját szerető asszony. Szívesen válaszol még akkor is, ha furcsának találja a kérdéseket. — Malágyi Ilonkát keresi? Már nincs a gazdaságban. Igen félénk kislány volt. Nem olyan, aki a jég hátán is megél. Zárkózott természet. Itt lakott egy asszonynál. Valamit főzögetett, de jobban csak kenyeret, konzerveket meg tejet evett. Takarékos volt. Azzal dicsekedett, hogy van nyolcszáz korona megspórolt pénze. Hogy milyen félénk volt! Egyszer kenyeret vett nálam, de itt hagyta, mert még dolga volt. Egyszer kapunk csak kenyeret egy héten ... Mondom, itt hagyta a kenyeret. Jött a háziasszonya és mondom, vidd már el az Ilonka kenyerét is. Az meg, hogy viszi, de nem vitte! Én meg mondom a lánynak, elvitték már a kenyerét. De otthon nem kérte, az asszony is elfelejtette mondani, hogy nem hozta, így a kislány egész héten kenyér nélkül volt. De nem szólt. Hát ilyen volt... — Mennyi a havi forgalom, — keresem másfelé az utat. — Negyvenezer. — Honnan van itt ennyi pénz? — És nézem a boltot, öt lépés hosszú, három széles. Milyen áru fér ide havi negyven- ezerért ? — Dolgozik itt mindenki éjjel, nappal. Több is lehetne — mondja Pósáné —, de... ezt ne írja meg, a Jednota megharagudna. Hogy mi nincs itt? Nem kapok húst, de még konzervet sem. Beesik az eső. Egyszer van egy héten sör. Pedig tudja mit dolgoznak és hogyan itt az emberek? Már négy órakor hajnalban mennek. De legjobban az út hiányzik. Csak út legyen, lesz itt minden ...
