Irodalmi Szemle, 1963
1963/6 - DISPUTA - Mózsi Ferenc: Gondolatok az iskolai irodalmi nevelésről
Az alábbiakban közölt írásban Mózsi Ferenc olyan problémákhoz nyúl, mely pedagógusainkat, íróinkat, valamint az ifjúság sorsáért felelős funkcionáriusokat egyaránt érintik és érdeklik. Az irodalmi nevelés egy konkrét tantárgya az iskolai oktatásnak, azonban közvetlenül érinti az erkölcsi, esztétikai nevelést s az ízlés alakításának kérdéseit is. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a Mózsi Ferenc cikkében felvetett gondolatokat szélesebb körben vitassuk meg. A helyzet ismerete és Mózsi Ferenc cikke alapján így fogalmazhatnánk meg az irodalmi nevelés problémakörének lényegét. 1. Az iskolákban folyó irodalmi oktatás formája és anyaga megfelel a helyzetünk és a kor követelményeinek ? 2. Milyen gyakorlat érvényesítésére lenne szükség a kor színvonalán álló irodalmi oktatás érdekében? Természetesen, e kérdésen kívül is kifejtheti, elmondhatja véleményét szóbanforgó problémáról. Helyesnek tartanánk, ha a pedagógusaink, íróink, az ifjúsági szövetség funkcionáriusai ez alkalommal is aktívan bekapcsolódnának az irodalom oktatásának megvitatására. Mózsi Ferenc írásával kapcsolatos hozzászólásokat, véleményeket lapunk januári számában kívánjuk közölni. gondolatok az iskolai irodalmi nevelésről Világszerte visszhangzik a sajtó a köznevelés problémáitól. Forrongó átmeneti állapotban van a pedagógia. A Szovjetunióban 1958. decemberében a korábbi rendszerhez képest alapvető változásokat jelentő iskolareformot fogadott el a Legfelsőbb Tanács. Iskolareformot léptettek életbe a Német Demokratikus Köztársaságban, Bulgáriában és más szocialista országokban is. A magyar kormány által megbízott Iskolai Reformbizottság 1960. szeptemberében bocsátotta vitára az oktatási rendszer továbbfejlesztésére kidolgozott irányelveket és a Magyar Népköztársaságban is új iskolatörvényt léptettek életbe. Hazánkban a CSKP KB 1959. áprilisi határozata, valamint az új iskolatörvény biztosítja az iskolaügy forradalmi átszervezését. Az iskolareform realizálása során az 1963/64-es iskolai év határkövet jelent. Ez év szeptemberében fejeződött be ugyanis a kilencéves alapiskolák átszervezése. Ma már az alapiskola mind a kilenc évfolyamában a reform óra- és tantervek szerint tanítunk. Zömmel elkészültek ezen iskolák új, minden eddiginél szebb és jobb, világviszonylatban is elismert reformtankönyvei. Az „Anyanyelvűnk“, az „Olvasókönyv“, az „Irodalmi nevelés“ tankönyv sorozata tartalmában és művészi kiállításába* egyaránt jelentős eredmény. Mindez azonban inkább csak a reform formai váza. A tanítás felfogásbeli, belső tartalmi átszervezésének dandárja még előttünk áll. Minden tantárgy tanításának korszerű felfogását, új koncepcióját igyekszünk valóra váltani. S ez nehéz feladat, mert hiszen egyrészt kötnek minket a tradíciók és saját magunk konzervativizmusa, másrészt az újat korparancsként megkövetelő társadalmi lét ma még nem mutatkozik életünkben mindenütt és mindig a maga tisztán érzékelhető forrná jában. Az iskolának ugyanis nem a mára, hanem a holnapra kell felkészítenie tanulóit. Konkréten az irodalmi nevelés iskolai oktatásában, ez azt jelenti, hogy a szocialista fejlődés magával hozza a munkaidő fokozatos csökkenését, a szabad idő fokozatos növekedését. Tehát a ma még iskolás gyermek majd felnőtt korában lényegesen több szabad idővel rendelkezik, mint mi, mai felnőttek. Azonban mit tud kezdeni ezzel a sok szabad idejével az olyan ember, akit szakmáján kívül semmi sem érdekel, sem az irodalom, sem a zene, sem a disputa ■ Mózsi Ferenc
