Irodalmi Szemle, 1963

1963/6 - Duba Gyula: Ma már nem, de azért itt ott. . .

gondjaira bízott társadalmi javakat. Hónapokig húzódott az ügy, a végén az anyavállalat három vezetőembere annyira belebonyolódott a vizsgálatba, hogy idegösszeroppanással visszavonultak. Blöff Z. maradt. Később a minisztérium mozgósította erőit ellene. B. elvtárs egy kissé nyugtalankodott, Prágába utazott, Bratislavába utazott, senki nem hitte, hogy ezt is megússza baj nélkül. Megúszta. Ekkor kezdték suttogni körülötte, hogy egyáltalán nem lehet őt leváltani. Örök igazgatója ő az üzemnek, s ha egyszer meghal (azért a halál talán őt se kíméli) spirituszfürdőből irányítja majd a termelést tovább. Idők folyamán le akarta még váltani a járás, a kerület, a szakszervezet, a tűzoltóegyesület, de nem ment. Amikor az ügyében döntöttek, a szintéren mindig megjelent valaki (sosem tudta senki, hogy ki, hogyan és miért, megjelent és a védelmére kelt), és B. Z. tovább igazgatott. Magánszemélyek is próbálták megfúrni a legkülönbözőbb időben és helyeken, de B. elvtárs gránittömbnek bizonyult, a fúrók sorra belétörtek.

Nyilvánvaló, hogy Blöff Zebegény elvtárs nem közönséges ember. Társadalmon feletti jelenség ő, természeti erő, amellyel keményen meg kell küzdeni annak, aki le akarja győzni.

De valóban, hogyan lehetne mégis leváltani? (3. kérdés.)

Nem tudom, mélyen tisztelt társadalom-közösség, esküszöm, hogy én sem tudom.

Dubay Orest metszete.