Irodalmi Szemle, 1963

1963/6 - Ladislav Mňačko: A tanú

A botrány akkor érte el tetőfokát, amikor beszólították a tanúkat. Persze, hogy ismertem őket, az egyik a kivégző szakasz katonája volt, lehet, hogy éppen ő lőtte hasba azt a szegény asszonyt. Arról tanúskodott, hogy látott egész közelről, amint az áldozatokra lőttem, s hallotta azt is, amint felkiáltottam: „Nesze te ukrán disznó..

Egy másik tanú, a szakaszom egykori közlegénye, azt bizonyította, hogy a fasiszta hadsereg lelkes és odaadó szakaszvezetője voltam, s hogy pokollá változtattam a katonák életét... Fantasztikus komédia volt az egész. A védőügyvédem csupán egy kérdésre szorítkozott: a tanú a Gyorshadosztály kötelékében harcolt-e mindaddig, amíg azt vissza nem vonták a frontról s fel nem oszlatták. Ez volt eddig az egyedüli, amivel a tárgyalóteremben lejátszódó disznóságra reagált.

Elővezették a sofőrt. Sohasem láttam őt a szlovák hadseregben, ezzel persze nem akarom azt állítani, hogy nem lett volna a keleti fronton. Nagyon tüzetes tanúvallomást tett, autót javított nem messze a kivégzés helyétől, látta, amint elővezették azt az öt embert, szemtanúja volt az egész kivégzésnek, látta, amint a fiú kúszni kezdett rögtön a kivégző szakasz elvonulása után, de akkor jöttem én, észrevettem, amint a gyerek valami biztonságosabb helyre akar jutni, odafutottam hozzá, elővettem pisztolyomat, fejbe lőttem s felkiáltottam, majd én adok neked, te ukrán disznó ... aztán agyonlőttem az asszonyt is.

Az államügyésznek nem volt kérdezni- valója, de a védőügyvédem felállt.

— Tanú úr, maga azt állítja, hogy a kivégzés helyének közelében tartózkodott. Egész biztos ebben? Nem volt véletlenül valami más hasonló eset szemtanúja?

A tanú egész biztos tudta, hogy nem.

— Az a kocsi, amelyet javított, milyen távolságra állt a kivégzés helyétől?

A tanú nem tudta pontosan.

— Na, közel, messze?

— Elég közel.

— Meghatározhatná a távolságot pontosabban, méterekben?

A tanú nem tudta pontosan. Lehetett az olyan nyolcvan méterre.

— Lehetett száz méterre is?

— Hát száz méterre is lehetett. . .

— De lehetett hatvan méterre is ? — szólt közbe az államügyész.

— Amikor eldördültek a lövések, maga hol tartózkodott? Az autó alatt? Mit javított a kocsin?

Ügy tűnt, hogy a tanú nagyon bizonytalan a vallomásában. A kérdésekre azt válaszolta, hogy már befejezte a javítást, éppen be akarta indítani a motort, el akart hajtani, amikor látta, hogy mi történik.

— Ez azt jelenti, hogy a sofőrfülkében tartózkodott s onnan nézte az egészet, amit most állított?

A tanú bizonytalanul bevallotta, még mielőtt a gesztikuláló államügyész bármily ellenvetést tehetett volna, hogy a sofőrfülkében tartózkodott.

— Maga azt akarja állítani, hogy a sofőrfülkéből nyolcvan méter távolságból mindent úgy hallott és látott, ahogy azt az előbb elmondotta ?

— Lehetett az hatvan méterre is ... — vetette közbe indulatosan az államügyész.

— Államügyész úr, én az ön kihallgatásába nem szóltam bele s nem is zavartam szuggesztív kérdésekkel. Megengedem, hogy hatvan méterre is lehetett, de maga a tanú azt állítja, hogy száz méterre is lehetett. Figyelmeztetem, hogy az egész tanúvallomás nem eléggé szavahihető.

Mégis legény a talpán az én védőügyvédem, akkor éreztem először rokonszenvet iránta.

— Tehát hatvan, nyolcvan, sőt száz méter távolságról hallotta mindazt, amit az előbb állított ?

A tanú nagyon bizonytalanul válaszolt s lehetőnek tartotta azt, hogy mindent hallott.

— Lehet, hogy valamit ugyan hallhatott, valami bizonytalant, oly távolságra nem hallhatott mindent úgy, pontosan ... Lehet, hogy azok a szavak csak később rögződtek meg az emlékezetében?

A tanú észbe kapott s tiltakozott a védőügyvéd kérdése ellen. Mindent nagyon jól és tisztán hallott.

— Maga oly messziről látta, amint a fiú el akar kúszni? Hogyan kúszott? A kezeivel is segített?

A tanú nem tudta, már nem emlékszik, látta, amint a gyerek kúszott, persze, hogy a kezeivel is, másképp nem lehet kúszni. Derék ember a védőügyvédem.

— Felhívom a tisztelt bíróság figyelmét, hogy az áldozatoknak a kivégzéskor hátra volt kötve a kezük. Tanú úr, látta maga a vádlottat azelőtt, vagy csak ma látta először ?