Irodalmi Szemle, 1963
1963/5 - FIGYELŐ - Botka Ferenc: A kassai proletkult irodalmi tevékenysége
látását, a jövő bizonyosságát orozza és a szomorúság árnyékába vonja nevét és halhatatlan tettét. „Szerettelek benneteket, emberek! Legyetek éberek! Július Fučík az erkölcsi elkötelezettség valósága és példája: sohse feledkezzünk meg erről! Fábry Zoltán Botka Ferenc a kassai proletkult irodalmi tevékenysége A kassai proletkult íróinak drámai termése után, tekintsük röviden át munkálkodásuk lírai vonatkozásait. Mindenekelőtt Hidas Antal akkoriban kialakuló költészetéről kell szólnunk. Hidas Antalt a huszas évek elején a baloldali aktivista költők: Barta Sándor, Komját Aladár stb. között emlegették, akik az avantgard művészforradalmán keresztül keresték az utat a forradalmi költészet megteremtéséhez. Hidas Antal is munkatársa volt Kassák Mac. folyóiratának. Csont Adám néven írt egy kivégzettről pszichológiai képverset, amely tipikusan tükrözte már a dadaizmushoz közeledő avantgard jegyeit.19 A munkásmozgalomban, konkrétan: a mozgalom kulturális munkájában való aktív részvétel, valamint a modernista irányzatok öncélúvá fejlődésének felismerése azonban hamarosan más irányba terelte Hidas fejlődését: hozzásegítette ahhoz, hogy a művészet forradalmát ne önmagában a művészetben, hanem a művészet és a forradalmi gyakorlat összekapcsolásában keresse. Verseinek külső megformálásában egy ideig még ugyan érezni az avantgard kifejezési formáinak hatását, — így pl. a Kovács Péter álnéven közéétett Május 1. c. költeményben —lírája azonban hamarosan eqészen más jellegű alkotásokkal gazdagodik. Mielőtt azonban ennek bemutatására térnénk, néhány szót kell még ejtenünk a kassai proletkult gyermekmozgalmáról. 1921 nyarán egy hirtelen fellángoló és nagy tömegeket megmozgató vállalkozás született: a kulturális munka szervezői vasárnaponként mesedélutánokat rendeztek a műveltségtől és a felszabadult játéktól elzárt munkásgyerekek számá19 Kivégzések. Ma 1922 17 p. 20 Szövegét 1. M. 1924. ápr. 27. sz. „Ezen a napon a föld minden proletárja letette, a munkát Május elseje! Harminöt év óta emlékeztetői Vörös zászlóerdők egy napra beborítják a földet, ahol minden munka a ti izmaitokból sarjad. Tüzes zeneszóval felvonulunk rabló városok utcái [alatt erőnk rettentő tudatában, igazságunk rettentő [tudatában és a kizsákmányolókat összerázza a félelem és dadogva hullajtanak parancsokat ezüst és aranystráfos zsoldosoknak . . . “ ra. Az első ilyen kísérletnek olyan hatalmas sikere volt, hogy a munkásotthon 2—300 fő befogadására képes termei kicsiknek bizonyultak. A mesedélutánok színhelyét a vezetőség áttette a szabadba. Hosszú sorokban énekszóval vonultak végig a csöppségek Kassa utcáin. A menet élén két cserkész ifjúmunkás ment a- munkásság nemzetköziségét jelképező vörös lobogóval. A gyerekeket számtalan önkéntes felnőtt kísérte a közeli Kálvária-hegyre vagy az ugyancsak nem messze fekvő Bankóra. A menet tisztásokon, források közelében telepedett le; megkezdődött a játék — és a mese. Számtalan mesélő akadt: Mácza János, Máczáné, Szántó Judit, egy Nagy Endre nevű nagyváradi tanár és sokan mások. A mesélők újfajta meséket mondtak, olyanokat, amelyek egyszerű, a gyermekek képzeletvilágához alkalmazkodó formában ugyan, de már segítséget nyújtottak a kor társadalmi valóságában való tájékozódásra, s bizonyos kezdetleges, de félreérthetetlen osztályöntudatot adtak a fiatal hallgatóknak. Különösen a német Hermynia zűr Mühlen írásai voltak népszerűek, de mellette számos „hagyományos“ mesélő: Andersen, Grimm stb. is szót kapott. A mesedélután végén uzsonnaosztás volt: zsemlét, kolbászt, sonkát, sajtot osztottak az apróságoknak, amit részben a Munkás Fogyasztási Szövetkezet, részben pedig a szimpatizáns kereskedők bocsátottak a párt rendelkezésére. A gyermekcsoportok lelkesedéssel teli munkájában Hidas Antal is szívvel-lélekkel részt vett. Nemcsak mint rendező és mesélő, hanem mint költő is. Már a harmadik gyermekdélutánról szóló színes beszámolóban arról olvashatunk, hogy a gyerekek a mesék mellett egy verset is hallottak, amelyet szinte percek alatt mindenki megtanult, s aztán dalolva vonultak vissza a városba: „Már minálunk pajtás, már minálunk pajtás az van a szokásba, Kiviszik a prolit, kiviszik a prolit mesedélutánra. Előbb mesét hallgat, aztán fűbe játszik És az arca piros, és az arca piros, piros színben játszik."21 21 L. a Gyermekek a zöldben c. beszámolót. KM 1921. júl. 5. sz. A verset a „Már minálunk babám“ c. ismert dal dallamára énekelték.
