Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza
GABI (hirtelen ránéz): Ugye nem marad benned keserűség ? ANNA: Kivel szemben? GABI (kedvesen): Tudod, hogy mondta ilyenkor apa? „Mi nem gondolkozhatunk a vezetők fejével. Aki magasabban áll, mesz- szebbre lát. És nem lehet mindig, minden intézkedést mindenkinek megmagyarázni.“ ANNA: Jól megjegyezted, fiam. GABI (melegen): Hát el lehet felejteni min- azt, amire ő tanított? Olyan tisztán látta a határvonalakat. Tudod, milyen nagy segítség ez nekem mostanában? Ha hallanád, milyen viták folynak reggeltől estig a főiskolán! Néha nem könnyű válaszolni. De én csak apára gondolok, és máris világos előttem minden. Tudod, ő az iránytűm. Ö a lépték a térkép szélén. Az ismert egyéniség, amellyel fel tudom mérni az ismeretlen távlatokat. ANNA (sápadtan): Nem tudom, ez így he- lyes-e. Egyetlen ember nem túlságosan keskeny talapzat-e a meggyőződés számára? GABI (élénken): Mióta a világ világ, mindig emberekkel mérték az eszmék erejét. ANNA: Nem fordítva kéne, fiam? Emberek tévedhetnek. GABI (megdöbbenve): Anyám, én apámról beszélek! ANNA (kis szünet után): Vajon biztos-e, hogy apádnak mindig, mindenben igaza volt ? Hátha tévedett ? GABI: Miben tévedett volna? ANNA: Például — Mike ügyében? GABI (elhülve): Éppen Mike ügyében? ANNA (elszántan): Ugye, tudod, miért hívnak téged Gábornak? GABI: Mert őt is így hívják. Arra célzol, hogy apa legjobb barátja volt? (Kesernyés mosollyal.) Ez Júdás óta haladó hagyomány. ANNA: Miért mondod Júdásnak? GABI: Ha nem lett volna az, apám nem ítélte volna el. ANNA: Azt mondják, tévedés történt. GABI (gyorsan): Várj, most én kérdezek úgy, mint te az előbb. Mért volt béna apám jobb kezének három ujja? ANNA (elsápad): A Margit körúton eltörték... GABI: ...eltörték, de mégsem mondta meg, hol rejtőzik Mike Gábor. És ugyanezzel a kézzel — félig bénán — írta alá 1950-ben Mike Gábor halálos ítéletét. (Szenvedélyesen.) Hát kételkedhetem abban, hogy jól tudta, mit tesz? ANNA (szünet után): És ha Mike mégis ártatlanul került a börtönbe ? GABI (elképedve): Ez azt jelentené, hogy nemcsak ő.. . hisz nem ő volt az egyetlen ... ANNA (halkan): Nem. GABI (hosszú szünet után, tompán): Ha ezt kellene hinnem, talán nem is tudnék tovább élni. ANNA (leejti a csészét, melyet a kezében tartott és hátrahanyatlik a karosszékben). GABI (felugrik): Mi történt, édes? ANNA (színtelen hangon): Elszédültem. GABI (a telefonhoz ugrik): Felhívom Pajor doktort! ANNA (kiáltva): Ne! (Halkabban.) Semmi értelme. Már elmúlt. GABI: De mégis ... ANNA: Mondom, elmúlt. Vége. (Könyvet vesz fel az asztalról, lapozgatja. Fakó hangon.) Milyen sötéten ég a lámpa. Mintha ki akarna aludni. GABI (aki közben letérdelt, hogy felvegye a csészét a földről, felnéz rá): Igazán? Nem is vettem észre. * Függöny MÁSODIK FELVONÁS 1. kép Szín: Mint az elsőben. A veranda ajtaja zárva, kint kopár téli táj. Idő: este 6 óra. A másik szobából a csukott ajtón keresztül behallatszik Gabi zongorázása. Tompán végigkíséri az első jelenetet. 1. jelenet ANNA (telefonon beszél, fojtottan, suttogva. Kezével tölcsért formál a kagyló köré, hogy elfogja a hangot. Aggódó tekintetét le nem veszi Gabi szobájának ajtajáról): Nem utazhatsz el így... Kérlek, csak még most az egyszer . . . Gabi színházba megy. Liánál várj. Amint elment, átszólok... Gondolhatod, nekem is szörnyű. (Majdnem sírva.) Jó, ezt is megbeszéljük, csak most gyere, kérlek! Köszönöm. (Kimerültén leteszi a kagylót, végigsimít a homlokán, lassú léptekkel fel-alá jár a zobá- ban, megáll Tárnak képe előtt, merően nézi. Aztán hirtelen elhatározással sarkon fordul, a verandaajtóhoz siet, kitárja és átkiált a szomszéd kertbe.) Lia! Lia! LIA (a kert felöl jön, vállán kendő): Tessék, Anna néni. ANNA (nagyon zavartan): Kislányom, nagyon bánt, hogy megint erre kérlek ... de nincs más megoldás. Mike Moszkvába utazik ma éjfélkor. Két hétre. Beszélnem kell vele az indulás előtt. Nálad fog várakozni... Ha Gabi elment, átkiáltok, és a kerten keresztül ide vezeted. Jó? Ne haragudj... érts meg ... LIA (félrefordul): Nem haragszom — de nem értem. ANNA (hevesen): A minisztériumban feltűnő volna, ha átmennék az osztályára. LIA: De miért kell titkolózni? GABI (hirtelen benyit, sugárzó arccal): Most megfogtam! Ez az, amit kerestem! LIA (hogy leplezze a zavart hangulatot): Örülök, hogy szép, amit komponáltál.
