Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza
FRICI: Igen. A Zeneakadémiára. De van még egy negyedóránk. (Visszamegy Gabi szobájába. Gabi közben odabent megint zongorázni kezd.) LILI (indul, félig magában): Vajon miért jön ide ? ANNA: Majd megmondja. (Kézbeveszi Lili aktatáskáját.) Ez még a régi... LILI (idegesen): Igen, a férjed hozta Prágából. (Agresszíven.) Miért ne hordanám? (Kifelé indul a verandán át.) ANNA (miközben kikíséri): Igazad van. Az ember nem változtathatja olyan sűrűn az aktatáskáját, mint a meggyőződését. (Kiléptek a verandára. A kutya megint vadül ugatni kezd. Amint Lili eltűnt, lehajlik a verandán a kutyához.) Nézd, Kópé, egy véleményen vagyunk, de ezt csöndesebben is meg lehet mondani. (Visz- szamegy a szobába és beszól balra az ajtón keresztül.) Gabi! (A zongorázás abbamarad.) GABI: (benyit): Tessék, é{les?! ANNA: Gabikám, elszaladok a boltba! Nincs itthon kávé. GABI: Vársz valakit? ANNA (pillanatnyi szünet után): Nem. Senkit. (Kendót dob a vállára, áliával Gabi szobája felé int, fojtottan.) Mért nem megy még ? GABI: Majd együtt indulunk. Az anyja mit akart ? ANNA (röviden): Semmit. Rögtön jövök. (Kisiet a verandán át a kertbe.) 2. jelenet GABI (amint egyedül marad, kotta-vázlatkönyvet vesz elő a szekreter fiókjából, gyorsan papírra vet valamit, kicsit töpreng, majd a vázlatkönyvet idegesen az asztalra dobja). FRICI (bejön a szomszéd szobából, körülnézelődik, kezébe vesz egy könyvet, amely a kisasztalon hever, beleolvas): „Kizökkent az idő. Ö kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt.“ Hol tartasz a Hamlet nyitánnyal ? Irhatok már róla ? GABI (bosszúsan): Kit érdekel az én próbálkozásom ? FRICI: Ne szerénykedj, fiam. „VIT-díjas művész első önálló kompozíciója ...“ Pár sor a lapban neked reklám, nekem harminc forint. GABI (idegesen): Értsd meg, még az is lehet, hogy abbahagyom. Túl nehéz diploma- munkát választottam. De bizonyos okokból szinte megbabonázott a Hamlet. FRICI (szárazon): Persze. Az apa, akinek szelleme a síron túlról is irányítja a fia cselekedeteit ... , GABI (gyorsan): Beszéljünk másról. FRICI: Hát azt megírhatom-e, hogy kiket küld a DISZ nyáron Avignonba? Ti ott, a budapesti központban biztosan tudjátok ... GABI: Hol van még a nyár?! FRICI (mellékesen): Ajánlhatnád, hogy küldjenek újságírót is. Szívesen megnézném, hogy nyomorognak odakint azok a szerencsétlen kapitalisták. GABI (kényelmetlenül): Kérlek én... FRICI (agreszíven): Azt hiszed, olajra lépnék? GABI: Miért gyanúsítanálak ilyen ronda dologgal? De... (erélyes gesztussal) szerintem nem úgy viselkednél odakint, ahogy kell. FRICI: Tudod, mennyire hasonlítasz az apádhoz, mikor így kinyilatkoztatsz valamit ?! GABI felnéz az apja képére): Semmit sem óhajtok jobban, mint hogy őhozzá hasonlítsak. FRICI (hangnemet vált): Hát bizony, remek férfipéldány volt. Nem csodálom, hogy Kislili „irányt vett“ rá ... GABI (felháborodottan): Hogy az én apám... és a te anyád ?!... FRICI (megijed szavai hatásától): Ugyan, hisz csak pletyka volt! GABI (f elindult an): Vedd tudomásul, apám emlékét senki sem szennyezheti be, semmiféle vonatkozásban. Mert én azt nem tűröm, érted? Nem tűröm! FRICI (ijedten): Jó, jó, csillapodjál. Ha akarod, írásba adom, te magad is úgy jöttél a világra, hogy apád és anyád összekoccintották a partvonalukat! GABI (szenvedélyesen): Nem bírom a cinizmusodat! Látod, ez választ el bennünket! FRICI (hirtelen megöleli): Pedig én tulajdonképpen szeretlek ám téged, te eszelős madár! GABI (bosszúsan elmosolyodik): A te szemedben mindenki eszelős, aki hisz valamiben. (Tréfásan megbokszolja.) FRICI: A te szemedben pedig mindenki cinikus, aki észre meri venni, hogy nem kizárólag angyalok építik a szocializmust. (Visszabokszolja. A két fiú pár pillanatig úgy birkózik, játékosan, mint két fiatal kutya.) GABI (hirtelen feleszmél, egy pillantást vet apja képére és elkomorodik): Elkésünk. (Besiet a szobájába a holmijáért.) FRICI (amint egyedül marad, bosszús arcot vág. Szinte az orrára van írva: „no, ez nem sikerült". Taktikát vált. Más hangon): Meg aztán — gondolkodtál te már azon, mért lettem én olyan, amilyen vagyok? GABI (visszajön): Hogyan? FRICI (látszólag nagyon őszintén): Könnyű neked, akit két csodálatos ember nevelt... Míg én, ezzel a szerencsétlen Kislilivel... csak azt ne hidd, hogy nem szeretem. Hiszen az anyám. Legszívesebben leütném azt, aki ugyanolyannak látja, amilyennek én látom. Azt hiszed, nem fájt, hogy nem jöttél ki a szobádból, míg ő itt volt ? GABI (zavartan): De kérlek... FRICI: Ne tagadd, hiszen megértelek. Biztosan a füledbe jutott, hogy legújabban Mike Gáborra „vett irányt" . . . egyelőre titkárként ...
