Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza
GABI (undorral): Ez engem nem érdekel. FRICI: Persze, hiszen Kislilinek nem ez az első színeváltozása. Nyilván nem is az utolsó. Ha visszagondolok... a negyvenes évek végén napokig tapostunk otthon az új ruhákon, amiket a papám küldött tengerentúlról csomagban ... csak aztán hordtuk, ha már elég ócskának látszott.. . Abban az időben anyám és én egyforma misisapkát és enyhén gyászoló körmöket viseltünk. A júniusi határozat után Kisüli estélyi ruhát rendelt és a fején oldalaslag tarka kolibrik jelentek meg ... A márciusi határozatkor ijedtében visszabújt az 1950- ben viselt flanellnadrágjába, simára vágatta a haját és szakított néhány volt tőkés — barátjával... De később — enyhülvén a légkör — már visszaállította velük a békés együttfekvést. (Hirtelen kitör.) Hát mit gondoljak azokról, akiknek egyetlen ember ennyifélét hazudhat?! GABI (élesen): Ők a hibásak, és nem az. aki hazudik ? FRICI (nagy lélegzetet vesz, majdnem sírva): Milyen jó is neked, Gabi. Te nem tudod, milyen jó neked. Én néha. . . úgy szégyellem magam. (Kétszínűén.) És neked van igazad. Nem tudnék ott Avignonban helyesen viselkedni. GABI (megsajnálja, esetlen gyöngédséggel hát- bavágja): No ... ne hagyd el magad! (Kedvesen.) Ha szidlak is, azért kedvellek ám. FRICI (kesernyésen): Igen, mint a nagyon finom emberek a nagyon kukacos sajtot. GABI: Annak az avignoni ügynek pedig majd utánanézek. De semmit sem ígérek! FRICI (megkönnyebbülten, mint aki elérte, amit akart: Nekem ennyi is elég. 3. jelenet LIA (tizennyolc éves, szép kis diáklány, közeledik a kerten át). FRICI (kinéz és meglátja): Ni, a kis Lia! A kerten át jár hozzátok? GABI: Míg én nem voltam itthon, minden este átjött anyámhoz. Hogy ne kelljen az út felől kerülnie, kiszedtünk pár lécet a kerítésből ... FRICI (rákacsint): Praktikus... Nézd, hát nem olyan, mint a frissen sült, barna rozscipó? De sokszor ráéheztem, amíg itt laktunk a remíz mellett! De aztán rájöttem, ez a cipócska nem arra vár, hogy az én bicskám szegje meg. GABI (indulatosan): Aljas vagy és ízléstelen! FRICI (nevet): Szerintem Lia tekintetében nagyonis megegyezik az ízlésünk. LIA (belép. Mikor meglátja Fricit, kedvetlen arcot vág). FRICI: Erőt, egészséget és majdan sok fiúgyereket, szép Ophélia! LIA (fanyarul): Rozália a nevem! FRICI: Ö, bocsánat. Az előbb közös barátunk Hamlet-nyitányáról beszélgettünk. így öt- tött az agyamba ... LIA: Tartogasd az ötleteidet a lap számára. Én nem fizetek soronként. Szervusz, Gabi. Beszélni szeretnék veled. GABI (hűvösen): Indulnom kell a Zeneakadémiára. LIA: Előbb tisztázzuk a délelőtti félreértést. GABI (nagyon ridegen): Nincs mit tisztázni. Rossz a javaslat. A Központ nem ért vele egyet. LIA: A Központ? Te. GABI: Én, mint oktatási felelős. Válasszatok más előadót. LIA (szelíden): De ha a gyerekek (Fricire pillant) az „illetőt“ kérik. FRICI (úgy tesz, mintha olvasna). GABI (türelmetlenül): Egy DISZ-titkár ne legyen opportunista. Győzd meg őket, hogy mást kell kérniük. LIA: Mivel indokoljam? Nézd, Gabi, te ebben a kérdésben nem vagy elfogulatlan ... GABI (jelcsattan): Ezt visszautasítom. LIA: Gabikám, sose hoztam volna szóba előtted az illetőt, ha ... GABI (haragosan): Nagyon kérlek, ne tüntesd fel úgy a dolgot, mintha valamiféle magánérzelemről volna szó. LIA: Akkor... nem értem. Az... illetőt rehabilitálták. Rövidesen magas funkcióba kerül. Csak arra nem jó, hogy szemináriumot tartson a jogi karon? GABI (fojtottan): Nem érzel abban bizonyos tendenciát, hogy a tagoknak egyszerre, éppen Mike Gábor kell ? Tudod miért ? Kényes kérdéseket akarnak feszegetni. LIA (elgondolkozik): Lehet. Mi viszont rettentő ügyetlenül kerülgetjük a „kényes“ kérdéseket. Ezzel megkönnyítjük a csibészek dolgát. GABI: Kedves Lia, ne akarjunk bölcsebbek lenni, mint a nálunk sokkal bölcsebbek. LIA (idegesen): Rossz ez a mesterséges köd, nem érzed ? Az ember végül már nem is tudhassa ... GABI (indulatosan): Tudhat/a.' Nem tudhassa, hanem tudhatja! Ennyit megtanulhattál volna az egyetemen! FRICI (lecsapja a könyvet és nevet): Jaj, Gabi, ne bántsd! Olyan édesek a kis elszólásai! Egy jogászlány, és „tudhassa“ .. . Klassz! LIA (magából kikelve, szembefordul vele): Ne csúfolj, te szellemi kulák, te! FRICI (nevet): Mi vagyok? LIA (hevesen): Ne fölényeskedj a szellemi kulák-birtokoddal, a szellemi hitbizomá- nyoddal. Egyszerűen beleszülettél, nyavalyás, mégis úgy teszel, mintha egyforma alaptőkével indultunk volna neki az életnek. GABI: Lia! Jó propagandista nem gorombásko- dik! FRICI (sértődötten): Tudtommal én is nulláról indultam 1945-ben. Semmit sem örököltem.
