Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - Duba Gyula: Világnézet
Arról azonban nem tehetett, hogy a szemében megint valami gúnyos csillogás jelent meg. Pajzán kis szikra csupán, de elegendő arra, hogy egy kétségek közt hányódó lélekben még jobban felkorbácsolja a viharokat. Menyét igazgató nem hitt neki. — Vár az alkalomra — gondolta —, hogy beszélhessen! Szobájába, ingadozó rezidenciájának utolsó fellegvárába vonult, lassan körüljárta, megtapogatta az íróasztalt, a két telefont, megsimogatta a páncélszekrényt. Búcsúzott. Aztán lerogyott egy karosszékbe és apatikusan bámult a semmibe. Vajon mit mondhattam neki? — suttogta maga elé. Szeméből kigördült egy könnycsepp, lefolyt az orra mellett, be a szája szögletébe. Siratta félresiklott életét, siratta a tönkretett jövőt! Eckerdt Sándor metszete
/
