Irodalmi Szemle, 1963

1963/3 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: A magyar irodalom évfordulói

nemzetek számára is új távlatokat nyitó jelentőségét.

Batsányi emléke iránt a szlovákiai magyarság különös tiszteletet érezhet. A legismertebb Batsányi-vers, A franciaországi változásokra valószínűleg Kassán született. A harcos fiatal költő — Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal együtt — ebben a városban szerkesztette és adta ki az első magyar irodalmi folyóiratot, a kassai Magyar Museumot. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, akkorra valószínűleg elkészül a Batsányi kassai működését megörökítő tervezett emléktábla is.

Berzeviczy Gergely (1763—1822)

Batsányi kortársának, a köznemesi származású Berzeviczynek szintén van szlovákiai vonatkozása. A Szepességben született és utolsó évtizedeiben is ott élt.

A közgazdasági kérdésekkel foglalkozó Ber- zeviczyt Széchenyi elődjének szokták nevezni. Kitűnően ismerte a fejlett nyugati államok gazdasági életét és latin nyelven írt munkáiban az elmaradt hazai viszonyok megreformálásának lehetőségeit kereste. Műveiben a magyarországi jobbágyság helyzetéről megdöbbentően reális képet rajzolt, s ezzel a korabeli nemesség ellenszenvét és gyűlöletét váltotta ki maga iránt.

Berzeviczy hibája az volt, hogy nem ismerte fel azt a nagy jelentőséget, amellyel a polgári haladás megindulásában a nemzeti eszme és nemzeti függetlenség bír, — és a jobbágyság helyzetének megjavítására is irányuló reform- törekvéseit nem kapcsolta össze az ország politikai alárendeltsége megszüntetésének követelésével.

A történészek feltételezik, hogy Berzeviczy a magyar jakobinus mozgalomhoz is közel állott. A mozgalom vezetőivel mindenesetre rokonszenvezett, mert egy névtelenül megjelentetett német nyelvű röpiratában a zsarnokság áldozatainak nevezte a kivégzett Martino- vicsékat, és a jellemükről s a vesztőhelyen tanúsított hősies magatartásukról megrendí- tően szép bemutatást nyújtott.

Gárdonyi Géza (1863—1922)

A Batsányitól és Berzeviczytől száz évvel „fiatalabb“ Gárdonyit a szlovákiai magyar olvasóknak sem kell részletesebben bemutatni. Amint azt könyvtáraink és könyvesboltjaink statisztikái mutatják: Gárdonyi népszerűsége nálunk is Jókaiéval, Mikszáthéval és Móriczé- val vetekszik.

Az újabb irodalomtörténetírás Gárdonyit

— az életművének művészi és eszmei egyenetlenségeiből adódó közepes művészi átlaga miatt — a magyar irodalom második vonalába sorolja. Ezzel az értékeléssel egyet kell érteni. Viszont az is igaz, hogy Gárdonyi legjobb művei irodalmunk élvonalába tartoznak és időtálló remekek.

Legszebb és legérettebb regénye kétségtelenül Az egri csillagok. Ez a mélységes emberséggel és a történelembe való teljes beleéléssel megírt prózai eposz a magyar irodalomnak egyik legolvasottabb könyve. Az egymást felváltó nemzedékek egész sora tanulta már belőle az igazi hazaszeretetet, a közösség iránti önfeláldozó odaadást.

Kiemelkedő helyet foglalnak el Gárdonyi életművében a korabeli falu életét bemutató novellái. (Az én falum.) Ezekben Gárdonyi még nem tárja fel a falu világának éles szociális ellentmondásait. Bizonyos fokig idille- ket rajzol, de ezek az idillek — atipikusságuk ellenére — finom megfigyeléseken alapulnak, lírával átszőtt valóságos élethelyzeteket tükröznek. Schöpflin Aladár szerint Gárdonyi Az én falum írásaiban „a népdal líráját transzponálja át elbeszélő költészetté“.

A gyermek- és ifjúkor tiszta élményeire- és a nemzeti történelem hősi eszményeire támaszkodó Gárdonyit szerencsétlen életkörülményei, főképp sikertelen házassága, meg- hasonlásba kergették, emberkerülővé, magányos „egri remeté“-vé tették. Az az író, aki a Lámpás-ban és más műveiben és megnyilatkozásaiban is harcos antiklerikalizmusról és materialista gondolkodásról tett tanúságot, hosszú időn keresztül a misztikába, a keleti okkultizmusokba és a schopenhaueri filozófiába merült. Ez a világnézeti vajúdás visszatükröződik az olyan szép történelmi regényeiben is, mint a Láthatatlan ember és Az isten rabjai. Legtöbb társadalmi regényében a szerelem végzetes hatalma uralkodik, a házasság börtönnek, a szerelmi szenvedély a férfi romlásba döntőjének bizonyul.

Bródy Sándor (1863—1924)

Gárdonyi kortársát és barátját, az egri születésű Bródy Sándort a mi közönségünk szélesebb rétegei csak a Tanítónő című színműve után ismerik.

A Tanítónő írója a századfordulónak és az első világháború előtti éveknek egyik legizgalmasabb íróegyénisége volt. Az irodalomba fiatalon és félig autodidaktaként robbant be. Zola tudatos követőjének vallotta magát és Nyomor című novelláskötetével megnyitotta a magyar naturalista irodalom útját. Bródy fellépése élénk feltűnést és nagy várakozást keltett. A robusztus erejű kezdőnek olyan protektorok nyúltak a hóna alá, mint Jókai és Mikszáth.

Bródy a vele szemben táplált várakozást csak részben teljesítette. Bohém életmódja és az alkotó munkában is megnyilvánuló nyugtalan természete következtében műveinek egész sora csak felületesen megformált torzó maradt.

Legkiemelkedőbb és művészileg legharmoni- kusabb alkotásai a drámairodalomban születtek. Színdarabjaiban, a Tanítónőben és a Dadában merész szociális témákat vetett fel. Regényeiben és novelláiban is a szociális téma-