Irodalmi Szemle, 1963
1963/3 - LÁTÓHATÁR - Fidél Castro: A szektás dogmatizmus ellen
ostobaságot! (taps) Ezen az alapon el kellene kezdenünk Carlos Manuel de Cespedes (A spanyol gyarmatosítók elleni harc egyik kiemelkedő vezéralakja. A ford, megj.) minden művének átírását, aki korának gondolatait fejezte ki, aki osztályának gondolatait fejezte ki, aki azt a forradalmi gondolatot fejezte ki, amely annak az időszaknak felelt meg, amikor a creolok, a nemzet vagyonosainak képviselői, fellázadtak a spanyolok igája és kizsákmányolása ellen. Milyen eszmék hatottak ezekre az emberekre? A francia forradalom eszméi, vagyis a burzsoá forradalomé! Milyen eszmék hatottak az amerikai szabadsághősökre? Milyen eszmék hatottak Bolivárra? Ugyanazok az eszmék! Milyen eszmék hatottak Martira? Milyen eszmék hatottak Maceóra? (A múlt század függetlenségi harcának legkiemelkedőbb népi vezére, Maximo Gomez és Jósé Marti fegyvertársa. A ford, megj.) Milyen eszmék hatottak Maximo Gomezra és annak a dicsőséges kornak más embereire? Milyen eszmék hatottak az abban a korban élt költőinkre, akik a kubai kultúrát képviselték, történelmünk gyökerét — ha nem a kor eszméi? Akkor Marti könyveit is ki kell selejteznünk, mert Marti nem volt marxista-leninista, mert Marti annak a forradalmi gondolatnak adott hangot, amely hazánkban abban a korszakban uralkodott. (Taps.) A marxizmus-leninizmus ideológiája vezeti a munkásosztályt, amikor öntudatra ébred és megkezdi küzdelmét saját felszabadításáért. De hogyan követelhetjük, hogy ez legyen a vezéreszme, akkor is, amikor a feladat, amely egy országban jelentkezett, és amely Latin-Amerikában mutatkozott függetlenségi harcának időszakában, s hazánkban is jelentkezett, nemzeti feladatok voltak? Olyan jellegű feladatok tehát, amelyek az adott pillanatban megfeleltek hazánk fejlődésének. Ezen az alapon meg kellene tagadni a forradalmi felfogást Spartacustól Martiig. Ezzel ,i rövidlátó, szektás, ostoba, csonka, történelmet és marxizmust megtagadó felfogással minden érték tagadásába kellene esnünk, az egész történelem tagadásába és saját gyökereink tagadásába. Amikor pedig ez minden emberi haladás, emberi erőfeszítés, emberi áldozat szellemi hagyatéka. Össze kell gyűjtenünk és részévé tenni a haza csodálatos történelmének, és egy olyan emberiség csodálatos történelmének, amely a haladással érkezett idáig, fejlődik és egyre jobban fog tovább fejlődni. Ezen az úton haladva elhinnénk magunknak, hogy túl forradalmiak vagyunk, elhinnénk, hogy mi alkottuk a haza egész történelmét. Elfelejtenénk a mambik tízezreit, a hősök emlékeit, akik életüket vesztették ezen az úton (taps), elfelejtenénk mindazokat, akik egy vagy más fokon jelezték az utatt, alkották a haza történetét és megteremtették azokat a körülményeket, amelyeknek birtokában nekünk, szerencsés nemzedéknek, megvolt a lehetőségünk a legmagasabb cél leérésére. Láthatjuk az álmok valóraváltását, amelyért küzdöttek korábbi nemzedékek harcosai, akik egymás után áldozták fel magukat az út előkészítéséért. A vallásos érzületükre való hivatkozás — ha ez a mondat ezt az értelmet fejezte ki — nem vesz el semmit Jósé Antonio Echeverria hősiességéből, semmit az ő nagyságából, semmit az ő dicsőségéből, mert az egyetemi ifjúság lázongó érzelmeinek kifejezője volt (taps). Annak az ifjúságnak nemes érzelmét fejezte ki, amely egyik legnagyobb vezetőjének szavaival megírta komoly, nemes és önzetlen végrendeletét; mint aki majdnem biztosan tudja, hogy a halálba indul. Ezekkel az erőfeszítésekkel, ezekkel az áldozatokkal mind ennek a nemes, lázongó és hősi vérnek áradatával, melyben összekeveredett valamennyi ifjú szabadságtörekvése, Mellától Jósé Antonio Echeverráig; az ő vérükkel és sok hozzájuk hasonló vérével Írták hazánk történetét. A forradalom nagysága abban rejlik, hogy mindezeket az erőfeszítéseket, mindezt a vért egyesíteni tudják a forradalom megalkotásában és előrevitelében. Hogyan tudjunk erkölcsileg megállni ellenségeink előtt ilyen trükkökkel? Tudjuk, hogy az ellenforradalmárok gyakran felhasznáták ezt a kihagyott mondatot, ezzel bizonyítva, hogy Jósé Antonio Echeverria az ő gondolatuk hangszere volt, vagyis az ellenforradalmi gondolaté. Ezt a mondatot arra használták fel, hogy támadják vele a forradalmat, hogy támadják vele a marxizmust. Hogy az ellenforradalmárok, az őket jellemző kétszínűséggel és erkölcsi gyengeséggel, ilyen módszerrel dolgoznak, még megmagyarázható, de hogy mi, forradalmárok, mi marxisták töröljük ki ezt a mondatot, nem magyarázható meg semmivel! Tudjuk, hogy a forradalmárnak lehet hite. A forradalom nem kényszeríti az embereket, és nem avatkozik belső ügyeikbe, és nem rekeszti ki őket. Minden ember, aki szereti hazáját, aki azt akarja, hogy hazájában az igazság uralkodjék, véget érjen a kizsákmányolás, a visszaélés, a gyűlöletes imperialista uralom, megbecsült tagja a társadalomnak. Nem kötelezi és nem teszi szerencsétlenné őket a forradalom egyszerűen. azért, mert lelkűkben valamilyen vallásos gondolat van. Tudjuk, hogy a földbirtokosok és kizsákmányolok a történelem folyamán mindig fel akarták használni a vallást a forradalom ellen.
