Irodalmi Szemle, 1963
1963/3 - LÁTÓHATÁR - Fidél Castro: A szektás dogmatizmus ellen
Az emlékünnepélyen, amelyet az 1957. már• cius 13-i események következtében hősi halált halt Jósé Antomo Echeverria (a kubai egyetemi ifjúság mozgalmának vezetője, a Forradalmi Direktórium egyik vezetője) emlékére a Havannai Egyetem aulájában tartottak, olyan szektás jellegű incidens keletkezett, amely Fidel Castro élt vár sat arra késztette, hogy nyilvános beszédet tartson. A forradalmi milícia ideológiai nevelése szempontjából nagy jelentőségű beszédének azt a részét, amelyben éppen a szektárianizmust ítéli el, és amely megmagyarázza, hogy milyen magatartást kell tanúsítani a vallásos érzelmek megnyilvánulása iránt, teljes egészében közöljük. Ma este egy olyan jelenség felett gyakoriok kritikát, amely bár véletlennek tűnik, mégis meg kell bírálnunk. Ki kell elemeznünk és ennek az elemzésnek nyilvánosan kell megtörténnie. Ma itt olyan véleménnyel találkozunk, amely példa és egyben lecke mindannyiunk számára. Alkalmas arra, hogy forradalmi elemzésnek vessük alá. Az elvtárs, aki előadóként működött közre az ünnepély kezdetén, bizonyítékok sorát olvasta fel; néhány szót, néhány írást és köztük Jósé Antonio Echeverria végrendeletét is felolvasta. Miközben ő olvasott, mi is olvastuk a végrendeletet egy füzetecske utolsó lapjáról, melyet a kezünkbe adtak. Gépiesen olvastuk: „Jósé Antonio Echeverria politikai végrendelete a kubai népnek“. Az előadó elolvasta az első bekezdést, a második bekezdést, elkezdte olvasni a harmadik bekezdést, és amikor a harmadik bekezdés végéhez ért, észrevettük, hogy kihagyott valamit. Kihagyott az olvasásból három sort (hallgassanak elvtársak, ne siessenek az ítélkezéssel, még az elvtársat se hibáztassák). Ügy tetszett, hogy átugrotta. Kíváncsiságból elolvastuk a kihagyott részt és a következőket olvashattuk (elolvasom a harmadik bekezdést): „Egyezségünket a kubai néppel, mely az ifjúságot egy vezetés alatt és egy cselekedetre egyesítette, a Mexikói okiratban rögzítettük — (a forradalmi mozgalom) történelmi jelentőségű dokumentuma, amelyet 1955 októberében Jósé Antonio Echeverria is aláírt. A ford, meg j.), de ahhoz, hogy a tanulóifjúság megvalósíthassa a számára előírtakat, nem voltak meg a szükséges körülmények, nem adódtak alkalomszerűen. Ez arra kényszerített bennünket, hogy vállalt kötelezettségeink beváltását elhalasz- szuk“ ... és itt ugrik „ha elesünk, a mi vérünk“ ... és elolvasom a három sort, ami így szól: „Hisszük, hogy elérkezett a beváltás ideje és bízunk benne, hogy szándékaink tisztasága meghozza nekünk Isten, segítségét és elérjük hazánkban az igazság uralmát.“ Figyeljenek, mert ez igen érdekes. Ne tapsoljanak. Azt gondolom: „a mindenit, milyen véletlen, vajon szándékosan hagyták ki ezt a három sort?“, és ezekkel a kétségekkel maradok. Megkérdezem az előadó elvtárstól, amikor befejezi a felolvasást, hogy ki adta neki a papírokat, ki készítette ezt így elő. Azt mondja: „A bejáratnál kaptam az utasításokat. Közöltem, hogy ezt szándékozom felolvasni és utasítottak, hogy hagyjam ki ezt a három sort.“ Lehetséges ez, elvtársak? Elemezzük csak: mi lennénk, elvtársak, olyan hibás eszűek, akik ide jövünk, hogy elolvassuk Jósé Antonio Echeverria testamentumát és olyan gyávák és erkölcsi szegények lennénk, hogy kihúzunk belőle három sort, egyszerűen csak azért, mert ezek a sorok Jósé Antonio Echeverria szólásmódját, vagy meggyőződését fejezik ki, amit egyébként nem a mi feladatunk eldönteni. Ezért megcsonkítjuk azt, amit írt? Megcsonkítjuk azt, amiben hitt? Kevesebbnek érezzük magunkban azért, amit gondolt, vagy amiért akkor hitt a vallásban? Milyen vállfaja ez a történelmi véleménynek. Hogyan lehet a történelmet ilyen nyomorúságosán értelmezni? Hogyan lehet a történelmet holt tárgynak tekinteni, rothadt dolognak, mozdulatlan kőnek? Ezt a gyávaságot lehetne „a történelem dialektikus felfogásának“ nevezni? Az ilyen gondolkodásmódot lehetne „marxizmusnak“ nevezni? Lehet az ilyen félrevezetést „kommunizmusnak“ nevezni? Nem! Mert aki úgy értelmezi a történelmet, ahogy, azt értelmezni kell, aki úgy értelmezi a marxizmust, ahogy azt értelmeznie kell, aki megérti, magyarázza és jól alkalmazza azt a történelemre, az nem követ el ilyen * A cikket a budapesti kubai nagykövetség májusi sajtótájékoztatójából vettük át. Fidél^Castro a szektás dogmatizmus ellen
