Irodalmi Szemle, 1963

1963/3 - LÁTÓHATÁR - Hichiro Fukazawa: Zarándokének

S hogy visszamászott, hej, nem engedték a házba.

' Ő, nem madár a rák, hogy ríjon éjszakára.

A dal értelme: Egy vénasszony, akit kivittek a hegyre, csúszva-mászva hazajött. A házbeliek felkiáltottak: „Csúszik-mászik, ez egy rák!“ Eltorlaszolták az ajtót és nem engedték be. A házban egy kisgyermek azt hitte, hogy valóban egy rák jött oda csúszva. A vénasszony egész éjszaka az ajtajuk előtt sírdogált. Hallva a sírást, a kisgyermek azt mondta: „Sír a rák.“ A házbeliek gondolván, hogy a gyerek úgy se értené meg a magyarázatot, azt felelték neki: „Dehogyis rák. A rák nem sír éjszaka. Ez egy síró madár.“ így aztán megtévesztették. A rák dala ezt a történetet énekli meg.

Tappei még egyre az ajtó előtt állt, és a rák-dalt hallgatta. Mivel a gyerekek csak ezt a dalt éneklik, nyilván tudják, Ren anyó sohase tér többé vissza, gondolta Tappei, s ez könnyített a lelkén. Levette a hátára csatolt deszkát, s leverte magáK. Vyskočil felvétele

ról a havat, amely útközben megülte. Éppen amikor be akart nyitni, a kunyhóból kilépett Macu. Nagy hasa körül az a keskeny, csíkos öv tekerészett, amelyet tegnap még Ren anyó viselt. Bent a kunyhóban, amelynek ajtaját Macu kijövet nyitva hagyta Keszakicsi ült hanyagul, keresztbe rakott lábbal, s vállán háziruhaként az a vattás ruha, amelyet Ren anyó tegnap este olyan gondosan összehajtogatott. Előtte korsó állt. Ügy látszik, meg itta az előző éjszaka maradékát, s lerészegült. Tekintete révedező, a feje lehajtva, s ámult elragadtatással ismételgette:

— Be szerencsés, éppen havazik... Nagy- anyó be szerencsés... éppen havazik.

Tappei még mindig a küszöbön állt, t Tama árnyképét kereste odabent, de hiába Nagyot sóhajtott. Ha ott, a szikla tövében, hólepetten, Ren anyó még élt, alighanem a vattás ruha énekén tűnődött:

Bárhogy vacogjon is, a vattás ruha, nem födhet be, ha vár a hegy ura.

Szenczei László fordítása