Irodalmi Szemle, 1963

1963/3 - LÁTÓHATÁR - Hichiro Fukazawa: Zarándokének

bályozza, mindenki ad sorban egy-egy utasítást. Hét férfi és egy nő gyűlt össze. A nő tavaly kísért el valakit, de ez ritka. Az olyan családokban, ahol nincs senki arravalő, kívülről kérnek segítséget, de aki vállalkozik rá, az többnyire férfi. Aki a nyolc vendég közül elsőként járt a hegyen, az „az öreg zarándok“, őt illeti meg elsőnek a szó.

A főnök szerepét játssza, s vezeti a szertartást.

A szake-ivásban is őt illeti az elsőbbség, s minden abban a sorrendben történik, amelyben megjárták a hegyet. Az a vendég, aki ezen az estén „az öreg zarándok“ szerepét játszotta, az Indulatos Terű apó volt. Nem indulatos ő valójában, nagyon is békés, ötven év körüli férfi — de ki tudja, hány nemzedékkel annak előtte akadt a családjában egy indulatos ember, s rajtuk maradt ez a név. Nem is csúfnév immár, hanem családi név.

Bár Ren anyó és Tappei volt a házigazda, mégis a főhelyen ültek, s vendégeik előttük sorakoztak a szoba hátsó végében. Ren anyó és Tappei előtt egy nagy korsó állt, s benne az a csaknem egy to*-nyi „Őnagysága a fehér hagi“ bora, amelyet Ren anyó erre az estére erjesztett.

Terű apó először is szertartásosan Ren anyó és Tappei felé fordult, aztán főhajtással köszöntötte őket. Utána a többi vendég is egyszerre főt hajtott.

Terű apó így szólt Tappeihez:

— A zarándoklat nehéz. Vállalkozásod köszönetét érdemel.

Ezután Ren anyónak és Tappeinek egyetlen szó nélkül a helyükön kellett marad- niok.

Terű apó, befejezvén a beszedet, fogta a korsót, a szájához emelte, s hosszan kortyolva annyit húzott belőle, amennyit csak bírt. Átnyújtotta a következőnek, az is annyit ivott, amennyit bírt, s továbbadta a soron levőnek. Végül a korsó megint visszakerült Terű apóhoz.

Terű apó Ren anyóhoz fordult, olyan hangon, mintha könyvből olvasná:

Reméljük, hogy a zarándoklat törvényeit hiba nélkül betartjátok.

Az egyik ez: a hegyre menet nem szóltok.

Mihelyt kimondta, a korsót ismét ajkához emelte, hosszan kortyolt belőle, s továbbadta a következőnek.

Ren anyó és Tappei előre tudták, vendé* 18 liter

geik milyen utasításokkal látják el őket ezen az estén. Mindezeket már hallották a köznapi beszédben, de a szokás megkövetelte, hogy ünnepélyes formában is meghallgassák, már csak azért is, mert ez amolyan vendégek előtt tett fogadalomnak számított. Ezért hát a legnagyobb fegyelemmel hallgatták.

A korsó másodszor is körbe járt, s ekkor az elé tették, aki Terű apó után következett. Ez ugyanolyan hangon mint Terű apó, így szólt:

Reméljük, hogy a zarándoklat törvényeit hiba nélkül betartjátok.

Az egyik ez: úgy távozzatok hazulról,, hogy senki se lásson.

Mihelyt befejezte, a korsót a szájához emelte, s hosszan kortyolt belőle. A korsó' ismét körbe járt, s most a harmadik elé került.

Ez a maga során ugyanolyan hangon, mint az imént Terű apó:

Reméljük, hogy a zarándoklat törvényeit hiba nélkül betartjátok.

Az egyik ez: a hegyről jövet semmi szín alatt se tekints vissza.

Mihelyt befejezte, a korsót a szájához; emelte, és hosszan kortyolt belőle. A korsó újfent körbe járt, s ezúttal a negyedik vendég elé került. A harmadikkal a fogadalmi szertartás voltaképp befejeződött, ellenben a negyedik elmondta, hogy Narayamába menet milyen utat kell követniük.

— Az útról ennyit: megkerülitek a hátsó hegy lábát, majd elhaladtok a következő hegy hiiragi* borította lábánál, s ezt a hegyet is megkerülitek. Megmásszátok a harmadik hegy oldalát, s túl rajta három tavat találtok. Megkerülitek a tavakat, s kőlépcsőkön felhágtok a negyedik hegyre.. A tetejére érve, a völgy túlsó oldalán meglátjátok Narayama Őnagyságát. Tovább menve a völgy jobb oldalt, a következő hegy baloldalt marad. Hogy a völgyet megkerülhessétek, két és fél mérföldet kell megtennetek. Itt az út hétszer kanyarodik. Ezt a helyet hívják a „Hét völgy“-nek. A Hét völgyön áthaladva, az út egyenest a Narayamára visz. Bár van út rajta, még sincs. Tölgyek közt hág az ember mind magasabbra és magasabbra, s ott vár benneteket az isten.

Mihelyt a negyedik is befejezte a beszédet, a korsó ismét körbe járt, s a szertartásnak vége volt. Az utasítások elhangzása után senki se szólhat többé. Az utasí* olajfa-féle