Irodalmi Szemle, 1963
1963/3 - LÁTÓHATÁR - Hichiro Fukazawa: Zarándokének
Az a dal, amelynek a szövege: „Kivirágzik a sok elhullott gesztenye“, voltaképp az egyetlen Narayama-dal, de a falusiak ugyanerre a dallamra több tréfás változatot költöttek, úgyhogy van belőle mindenféle. Ren anyó háza a falu szélén állván, előtte haladnak el mindazok, akik a hátsó hegységbe mennek. Még egy hónap, és itt a Narayama-ünnep. Ha felcsendül egy dal, szájról szájra járva, eljut Ren anyó fülébe is. A sóházi Tori szerencsés egy anyó, mihelyt a hegyre ért, szépen lehull a hó. A faluban a „hegyre menni“ kifejezésnek két teljesen különböző értelme van. A kiejtés, a hangsúly mindkét esetben egyforma, de mindenki tudja, melyik értelemről van szó. Ha dologról: tűzifa- szedésről vagy szénégetésről, az valódi hegyre menés, de a másik értelme a na- rayamai zarándoklat. A hagyomány szerint szerencsés, akit fönt Narayamán elér a havazás. A Sóházban nincs senki, akit Tori anyónak hívnának, de ki tudja, hány nemzedékkel annak előtte valóban élhetett ott ilyen nevű asszony, aki legendás alak lett, olyasfajta, akinek szerencséje van pusztán azért, mert amikor felért a Narayamára, megindult a havazás. S e faluban a szerencse nem ritka. Ha beáll a tél, olykor a faluban is havazik, s a hegyek csúcsa hófehér; de ez a Tori nevű asszony azért volt különösképp szerencsés, mert a hó éppen akkor esett le, amikor felért a Narayamára. Ha hóesésben megy az ember, az balszerencse, de Tori anyó eseténél jobb el se képzelhető. Am a dalnak ezenkívül más értelme is van: értésünkre adja, hogy az ember nem megy nyáron Narayamára, mindenképpen téli időben kell odamenni. Éppen ezért, akik narayamai zarándokútra készülnek, olyan napot választanak, amikor havazásra áll az idő. Ha felgyülemlik a hó, a hegység nem járható. Narayama, az isten lakása távoli hegy, hét völgyön és három tavon kell az embernek átkelnie, hogy odajuthasson. Ha útközben nem havazik, s oda- fönt sem indul meg a havazás, az ember nem mondhatja, hogy szerencsés. A dal tehát határidőt is szab, elég rövidet; közvetlen havazás előtt vágj neki. Ren anyó belsőleg már rég felkészült a narayamai zarándoklatra. A búcsúlakomára szakét* kell készíteni, aztán ott az ülőgyékény, amely odafent a hegyen kell — s ez a gyékény is három éve kész. Az elintézendők közt volt az is, hogy második feleséget kell keríteni Tappeinek. Nos, mind a lakomai szaké, mind a gyékény, mind a menye dolga rendben van. De van még egy elintéznivaló. Ren anyó körülnézett, nem látja-e valaki s kapta a tűzkövet. Kitátotta a szájác, és a tűzkővel néhányszor rásújtott elülső fogaira, fel-le, fel-le, gat, gat. Remélte, hogy végül is kitörnek, ha épek is. Komiszul fájt, egészen az agyáig nyilallott, gan, gan. De azzal vigasztalta magát, ha állhatatos, a végén csak kihull néhány foga. A foghíjasság gondolata akkora örömmel töltötte el, hogy még az ütés is valami jóleső érzésbe zsibbadt. Ren anyó fogsora vén karára is ép maradt. Fiatalsága óta mindig a foga volt a büszkesége. Olyan jó, hogy a száraz kukoricát is szétrágja vele. Hiába vénült meg, egy se hullott ki, s végül már szégyenkezett miattuk. Tappei, a fiá már jó néhány fogát elhullatta, míg Ren anyó fogazata teljesen ép, s azt hihetné valaki, az evésben verhetetlen, nincs, amit fel ne tudna falni. Az ilyesmit pedig egy élelemben szűköldködő falu szégyelli. Ha a falubeliek találkoztak Ren anyó- val, azt mondták: — Ilyen foggal az ember nem marad éhen! Ha fenyőtoboz, vagy éppen szellető borsó volna, abbul se maradna! A szellető borsó egy kőkemény borsóféle, olyan kemény, hogy a szél is kiszorul az emberből, amíg megrágja. Ren anyó előtt emlegetni a szellető borsót, Ren anyó előtt, aki még soha senki fia előtt nem szellentett: merő csúfolódás. Ren anyó ezt jól tudta, sokaktól hallott ő már ilyen beszédet. Megvénülni, mi több, elérni abba a korba, amikor narayamai zarándoklatra menendő az ember, s megérni, hogy ép fogai miatt ennyire csúffá tegyék... „De végül is elkerülhetetlen ...“ — gondolta magában. Keszakicsi, a fiunokája is gúnyolta, mondván: — Asziszem, nagyanyónak harminchárom foga van. Az unokája beszélt így. Ren anyó hiába számolgatta alul-felül a fogait, ujjaival egyenként kitapogatva mindet, csak huszonnyolcat talált. * finomított rizsbor
