Irodalmi Szemle, 1963

1963/3 - DISPUTA - Kilenc kérdés, kilenc felelet a szlovákiai újságírók kongresszusa után

felelősségteljes újságírói hivatástudat is, ami azonban nagyobb mértékben, tehát érdemlegesen, csakis egész társadalmi életünket gúzsbakötő, főleg gyakorlati normák következetes felszámolása után alakulhat ki.

Gály Iván: A társadalmi és a politikai kérdések egyéni hangvételű elvi tisztázását vállaló publicisztika újságíró gyakorlatunknak egyik leggyengébb pontja volt. Rendszeres közírói tevékenységet, a szó szoros értelmében, senki sem fejt ki közülünk. Az Oj Szó gyakorlatából táplálkozó szubjektív nézetem szerint ezen a téren a legmesszebbre Bátky László jutott el. A publicisztika fehér foltjait magyarázza, de nem menti egyrészt a személyi kultusz éveinek gondolat-sekélyesítő légköre, másrészt a sokoldalú felkészültség, a széles látókör hiánya. Meggyőződésem szerint az utóbbi időben lassan kezdenek kialakulni publicisztikánk kibontakozásának objektív feltételei. A lehetőségekkel élnünk kell.

Strasser György: Ha publicisztikánk közelmúltjáról, meghatározva annak 1956—1962 közötti időszakáról kell szólnom, ami e fogalom tágabb értelmét illeti, enyhén kifejezve ezt az időszakot újságírásunkban eléggé ködösnek jellemezném. Sajnos, a szó legszorosabb értelmében véve, publicisztika nálunk magyar vonalon jóformán nincs, kivételt talán csupán Fábry Zoltán ma már ritkán jelentkező publicisztikai írásai képezik.

Szőke József: Mindenekelőtt tisztázzuk a fogalmakat! Mi a publicisztika? Közügyekkel foglalkozó írás. Az újságírásnak az a műfaja, mely a politikai és társadalmi élet kérdéseit világítja meg az időszaki sajtóban. — Publicista = közíró, olyan író, aki társadalmi és politikai kérdésekről ír. »

A dogmatizmus és a személyi kultusz időszakában az újságírásnak ez a legharcosabb műfaja elkorcsosult. Tételeket és nem az élet valódi kérdéseit magyarázta. És fordítva: tételekkel magyarázta az élet kérdéseit.

Zsilka László: Az újságírásban is magunk mögött tudhatunk egy nehéz korszakot. Úgy mint egész társadalmi életünkben egészséges megújhodás észlelhető, az újságírásban is beállt a tisztulási folyamat. Természetesen, a személyi kultusz leleplezése, feltárása egymagában még nem jelenti következményeinek teljes felszámolását. Ehhez bizonyos időre lesz szükség. Hisz hosszú éveken át berögzött munkamódszereket kell gyökerestől kiirtanunk és újakkal felváltanunk.

2. Ismert dolog, hogy a sajtó egyik elsőrendű feladata a tájékoztatás! Eleget tesznek ennek sajtószerveink? Idejében és tárgyilagosan tájékoztat a sajtó?

Duba Gyula: Idejében tájékoztat-e a sajtó? Miután nálunk a hírközlés államilag központosítva van (ČTK), nem lehet így feltenni a kérdést. Én így mondanám: elég szemfüles-e a sajtó, vagy elég rugalmas-e, esetleg eléggé korszerű-e? Hát... többször nem, mint igen. Néha úgy érzem, hiányzik belőle sok minden, amit ez

a fogalom, a riporter, megtestesít. A közelmúltban — és amíg meg nem szüntetjük, továbbra is — ez a szó újságíró, hivatalbeli, aránylag kényelmes(!) foglalkozást jelentett. S hogy tárgyilagos-e a sajtó? Ebben az esetben tisztázni kell, mit jelent a tárgyilagosság ? Ha objektív kívülállásra való törekvést és szenvtelen pártonkí- vüliséget, akkor nem tárgyilagos. Ha a társadalom, és általában a kor tárgyilagosságát vesszük alapul, akkor igen.

Fonod Zoltán: Bár a megfogalmazás — a sajtó egyik elsőrendű feladata a tájékoztatás

— pontatlannak, leegyszerűsítőnek tűnik, mégpedig a szervező tevékenység és a tudatformálás rovására, javítani való e téren is bőven akad. A hírszolgálat késedelmesége éppúgy bírálható, mint az egyes fontos kül- és belpolitikai események mellőzése, leszűkítése. A horizonttágítás igénye nemcsak a velünk egy hazában élő népek, hanem szomszédaink felé is indokolt.

Fukári Valéria: Ogy vélem, főleg a helyzettellenségéből ered, hogy csak bizonyos keretek között tájékoztat, általános egyformasággal, egyoldalúsággal, s nem egyszer megtévesztően, hamisan. (Még nemrég is; lásd például a kubai krízis első szakában.)

Gály Iván: A tájékoztatás tényleg az újság egyik alapvető fontosságú feladata. Egyetlen napilapunk — a maijjapírhiány mellett maradéktalanul nem láthatja el. Véleményem szerint azonban a fontos hírek mind, a kevésbé jelentősek nagyrészt helyet kapnak. Kétségtelen tény viszont az, hogy itt-ott késve közlünk egyes híreket. Ezt az aránylag korai lapzárta magyarázza. Ezen segíteni fog a tervbevett mutáció.

Dr. Strasser György: Ismert tény, hogy az Irodalmi Szemlének igényes olvasó tábora van. Talán felesleges próbálkozás lenne, ha olcsó érvekkel akarnám meggyőzni arról, amiről nem lehet meggyőződve. Itt csak sajtószerveink további céltudatos munkája segíthet.