Irodalmi Szemle, 1963
1963/3 - DISPUTA - Kilenc kérdés, kilenc felelet a szlovákiai újságírók kongresszusa után
Szőke József: Sokszor az az érzésem, hogy nálunk csak gazdasági újságok léteznek. Túl sokat foglalkoznak a termelés kérdéseivel (ezt is egyoldalúan) és keveset az emberek kérdéseivel. Átestünk a ló másik oldalára. Ami a tavaszi munkákat, komposztkészitést stb. illeti, bőven tájékoztatnak lapjaink, viszont a kultúra, művészet és világpolitika kérdéseiről szűklátókörűén és hiányosan. Zsilka László: A második kérdést kissé módosítanám. A sajtó elsőrendű feladata a nevelés. A tárgyilagos tájékoztatás is ezt a célt szolgálja. Ez a probléma felmerült az újságírók nem rég lezajlott kongresszusán is. A tájékoztatás gyorsaságának kérdése bonyolult és az e téren mutatkozó hiányosságok nem róhatok csupán a szerkesztőségek számlájára. A külföldi hírszolgálatot például a Csehszlovák Sajtóiroda biztosítja. A belföldi tájékoztatás gyorsaságának és tárgyilagosságának kulcsa pedig elsősorban a központi szervek és központi hivatalok kezében van. Mitagadás, e téren még sokat lehetne és kell javítani. 3. Véleményünk szerint az újságíró éveken keresztül csupán kritikátlan propagátora volt a felülről jött intézkedéseknek és határozatoknak. Még manapság is gyakran hallhatunk sajtószerveimk címére olyan megjegyzéseket, hogy az élet tényei, igazságai elferdítve látnak napvilágot a sajtó hasábjain. Mi a véleménye ezzel kapcsolatban? A tájékoztatásban természetesen nem merülhet ki a sajtó küldetése. Sajtószerveink nem kevésbé fontos faladata a közvélemény formálása, alakítása. Felmerül a kérdés: hiteles módon történik a közvélemény irányítása sajtószerveink által? Milyen mozgósító ereje és visszhangja van a lapokban megjelent írásoknak? Duba Gyula: Kritikátlan propagátor! Az élet tényeinek és igazságainak elferdítője! Tény az, hogy a múltban hamis jelentések alapján helytelen intézkedések is születtek, és a sajtó nem tükrözte ezen intézkedések mérhetetlenül káros hatását, nem figyelmeztetett a politikai tévedésekre. Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy legtöbbször fontosabb lett volna az intézkedések végrehajtásának módját kritizálni, mint magukat az intézkedéseket. Az igazsággal nem egyszerű a dolog! Elgondolkoztató tény, hogy a legsematikusabb riportban is van egy rész igazság, egy igazság-csonk, a tények egészen felületesen vett, meg nem vizsgált igazsága. Tervteljesítés van, újítómozgalom is van, szocialista munkabrigádokat minden üzemben találunk. Vannak élmunkások és kiváló dolgozók, vannak nagyszerű munkasikerek. S mindez kényelmesen elég egy sematikus riporthoz. Persze, egyéb dolgok is vannak emellett, amelyek szintén az élet igazságai. Sokszor tévedések, jogtalanságok, hibák és nehézségek. Elhallgatásukkal csak úgy meghamisítjuk a valóságot, mint a túlzott kihangsúlyozásukkal. A kétféle „igazság“ rész dialektikus egységében meglátni az élet teljességét, a valóság reális igazságát lelkiismeret és tehetség kérdése. Valószínű, hogy a múltban a kényelemszeretetünk (legalább is részben) a tehetségünk és lelkiismeretünk rovására ment. Hiteles közvéleményalakítás? Hogyan alakíthatná hitelesen a közvéleményt egy szerv, amelyről a közvélemény megállapította, hogy elferdítette az élet igazságait? S hogy ennek ellenére a sajtónak mégis van tömeghatása? Komikus, de így van; mindezek ellenére az embereknek mégsem közömbös, hogy (bármilyen értelemben!) nyomtatásban jelenik meg a nevük! fonod Zoltán: A személyi kultusz leleplezésével és felszámolásával a rossz módszereknek és munkastílusnak is takarodót fújtak. Az alkotó marxizmus — a gondolkodás forradalmát is jelenti, A tételesség és deklaratív kinyilatkoztatások helyét a józan mérlegelés és az őszinteség váltja fel. Túlságosan kényelmes fogodzó volna, ha az elmúlt évek-kritikátlanságáért sok esetben merevségéért a felelősséget iksz vagy ipszilon sajtószervre hárítanánk. Ha iro'dalmunkra vonatkoztatva igaz a „megszálló csapat“ Dobos László által emlegetett megállapítása, úgy talán az újságírókra vonatkoztatva sem feltétlen esetleges az „intézkedések és határozatok“ mögé rejtőzés kényelme. Sok esetben — még ma is, márpedig a cseh és szlovák lapok bő példával szolgálhatnak — nemcsak az alapos körültekintést, elmélyült problemafelvetés van híjával, hanem az írás bátorsága is. A publicisztika — a közügyek irodalma: közvetlenül reagál az eseményekre, gyorsan hat és mondanivalójánál fogva időszerű. A valóság, időszerűség és pártosság elvét magának valló újságírás biztosíthatja s szerezheti vissza a közvélemény megbecsülését. Aligha túlzás az az állítás, hogy a sajtó tekintélyét csak a szavak .hitele garantálhatja.
