Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - FIGYELŐ - Fónod Zoltán: Monoszlóy M. Dezső: Két lányom van - Egri Viktor: Szlovák regény az ellenállásról
Monoszlóy M. Dezső: Két lányom van Az ifjúsági irodalomról szólva — ideértve a gyermekirodaimat is, — mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy igényesség és mérce szemponjából aligha lehetünk elnézőbbek, mint más irodalmi termékekkel szemben. Sőt, a mondanivaló és a művészi kivitel itt sok esetben még szigorúbb kritériumokat követel. Ezt indokolja az a tény is, hogy az ifjúsági irodalom hatóköre, s közvetlen hatékonysága nagyobb, mint az irodalom többi ágáé. Ezt nemcsak az ifjúsági és gyermekkönyvek, folyóiratok viszonylag magas példányszámával magyarázhatjuk, hanem a fiatalok fogékony lelkiségével is. A rögtönzéséket, hányaveti banalitásokat elsősorban innen az ifjakról szóló művekből kell száműzni, hogy ne mételyezzék a fogékony, fiatal lelkeket. Monoszlóy M. Dezső: „Két lányom van" című elbeszélő költeménye e téren az említett igényeket kielégítő bizonyíték. Kissé talán furcsán hangzik, ha szubjektív lírának mondjuk, — hisz a költői mondanivaló jelentős része ilyen —, szűkebb értelemben azonban vonal- vezetésének induktív módszere értendő ez alatt: az egyes tényeken alapuló általános érvényű következtetés. A család, az otthon nyit itt ablakot a társadalmi problémákra. Gyermekein keresztül látja a költő saját világát, énjét; a múlt és jelen állandóan kínálkozó párhuzama át meg átszövi a sorokat. Tulajdonképpeni célját Monoszlóy így vallja az előszóban: „Az öröm az, mely szólni késztet, hogy élni jó, hogy szép az élet." „Egy tűnt gyerekkor szól a mához, amely nem szólhat így magához, hisz készen kapta minden titkát, s én megtaláltam, mint talizmánt." Nem a „rímringató hintaló“ hevíti tehát a mondanivalót, hanem a jelen és jövőbe vetett hit. Nem póz és tetszelgés kínálja a felismerést, hanem Ilona és Yvette, akik „lányai már a jövőnek“. S ahogy szárnya nő a tartalomnak, a múlt és jelen mezsgyéjén perdöntő életérzéssé tüzesedik benne a ma, s a jövő elkötelezettjeivel mondatja: „— Hiszek a jövőben, a jóban, szépben, egymást buzdító szenvedélyben." — Más ez a gyermekkor, mint a régi, nem a rang s a „méregmaggal felszórt szántás“ világa már, hanem a munkáé, békéé és emberségé. A tizenhárom, tizenötévesek szemén keresztül nézi a világot, és sorait szinte feszíti a mély optimizmus. S ez az, mely első olvasásban kedvessé, megnyerővé teszi a könyvet. Játékosság és mély eszmeiség, szerkezeti igényesség és igaz emberség egyaránt jellemzője elbeszélő költeményének. Nemcsak a fiatalság szemléletének, és érzelemvilágának szélesítését vállalja magára, hanem világnézeti, sőt közvetlen politikai állásfoglalásuk segítését is. Kerüli a sablont, a mondanivaló szimpli- fikáló, esetleg banalizáló buktatóit és nem tekint nosztalgiától párás szemmel a kétféle gyermekkorra. S ha néhol kísért is a konflik- tustalanság érzése, felmenti őt a vád alól a múlt és jelen párhuzamából adódó szándék: „... hogy talaján elhullt, volt magamnak, gyümölcse érjen új tavasznak.“ Ez jelentette számára a -konfliktusteremtés — a jó és a rossz, a fény és az árnyék küzdelmének — legjavát. Az eszmei igényesség mellett nagy érdeme Monoszlóynak egyéni, költői stílusának tiszta hangvétele. A felsorolás helyett a szerkesztés, a konvencionális jelzőtár alkalmazása helyett a nyelvi közvetlenség és választékos képalkotás versei sajátja. m Összegezésképpen elmondhatjuk: Őszinte öröm ez a kötet. Az író fejlődése s tisztuló eszmeisége jó jeleinek bizonyossága, s olyan hozadéka a hazai magyar lírának, mely rangosságával, méltán kelt tiszteletet és megbecsülést. Fonod Zoltán szlovák regény az ellenállásról 1960 nyarán, egy súlyos műtét után, alig negyvenegyesztendŐE korában, alkotó ereje teljében halt meg Rudolf Jašík, az új szlovák széppróza egyik legnagyobb reménysége. Korai elhunyta idején a szlovák irodalmi élet méltán beszélhetett pótolhatatlan veszteségről, mert Jašík valóban nagy jövővel bíztató, analitikus hajlamú, eredeti regényíró tehetség volt, emellett igen rokonszenves, végtelenül szerény és egyszerű kommunista ember. Jašík Turzovkán született és Jilemnický tradícióival indult az életbe: érettségije után Zlinben, a mai Gottwaldovban tanult tovább, az iskolából azonban kizárják és ekkor vissza
