Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - LÁTÓHATÁR - Georgij Seleszt: Aranyrög
— Kettőnek egyet — felelte Gendel. Kékes mahorkafüstöt eregettünk a szánkból. Akkor ízlett a legjobban, amikor már csak csikk maradt a cigiből. Igazán erős, zamatos és a legnagyobb élvezetet nyújtja. Megérkezett a normás, Arkaska Szinyicin, gúnynevén: Vékony. Közbűntényes, őrkíséret nélkül közeledik, és az átmosott földmennyiséget veszi számba. Arca simára borotvált és eperszappantól illatos. — Mennyi? — kérdezte Vékony. — Meglesz egy féltonna — feleli Dusenov. Vékony felírja, majd mellénk telepszik, előveszi tárcáját s megkínál bennünket egy-egy mahorkás cigarettával. Tudjuk, hogy Buligin kegyvesztett csekista tölti neki. Golubev, egyszerű kolhozparaszt lévén, megörül a váratlan ajándéknak és nyomban rágyújt. Mi azonban látható helyre rakjuk a cigarettát. Maid később füstöljük el. V ékony így szónokol: — Ti politikaiak kissé titődöttek vagytok! Egyszóval amolyan dialektikusak ... Élni kell, ti meg csak kínlódtok. Élni mindenütt lehet. Értve? — Dehogy értve! — felelte Gendel. — Nyeszlett csodabogarak! — fakadt ki Vékony és elővesz egy igazi Belomor- cigarettát. Néhányat szippant belőle, majd Dusenovnak nyújtja. Dusenov csak kettőt slukkol és átadja Gendelnek, aki szintén kettőt húz belőle s átadja nekem, én meg Golubevnek. — Elég volt a jóból! — dörmögi és a csikket zsebre vágja. Vékony hallgat egy sort, majd megkérdi: — Van feleslegetek? Cserélhetünk mahorkáért, kenyérért, kásáért... — Nem tudod, mi van a fronton? — kérdi Dusenov. — Tudja a görcs! — feleli Vékony. — Én üzleti ügyben jövök ide, titeket meg a front érdekel. Mintha nem is emberek lennétek. Röhögőgörcsöt kapok. Kommunizmus, szocializmus! Kolhoz, szovhoz! Program, szabályzat! Kapitalizmus, internacionalizmus! Élni kell! Nos, van-e feleslegetek?... — Honnan volna nekünk?.... Csak annyi szokott lenni, amit a fejadagért termelünk — feleli Dusenov. Vékony feltápászkodik. — Gondoljátok meg. Egy grammért öt marék dohányt kaphattok. Bijszki első osztályút! Aztán váratlanul így fejezi be: — Bár foglalnák el Moszkvát és kapitalizmus lenne. Akkor volna igazán jó dolgom! Hallgattunk a csodálkozástól: Vékony kapitalizmust szeretne! Mi fűzi őt hozzá? Gendel megszólalt: — Arkagyij! Mi lenne, ha egymilliót kapnál? Mit csinálnál vele? Vékony visszaül a helyére. — Hülye kérdés. Egymillióval mindent lehet kezdeni. Százezret adnék az ügyésznek, apró kiadásokra. Világos? Aztán meg irány: Berija. Lavrentyij Pav- lovics, „adjon háromszáz sittest, aranylelőhelyet akarok feltárni“. És máris megindult az üzlet! Dusenov feláll: — Munkára! Vékony távozás közben még figyelmeztet minket: — Ha lesz valami, nyomban hozzám! Nem bánjátok meg. N ekifekszünk ismét a nehéz munkának. Meg kell keresnünk a fejadagot és a zabkását. Két óra múlva cigarettaszünetet tartunk. A vörös nap kisárgult. Ülünk és beszélgetünk. — Golubev, miért vittek tegnap a dekáshoz? — kíváncsiskodott Gendel. Golubev először elneveti magát, aztán mesélni kezd: — Magához rendelt és rázendített a dumára: hogy s mint élek? Megkínált cigarettával. Szívjál, mondja, amennyi beléd fér. Aztán egy papírt tol elém.
