Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - ORSZÁGJÁRÁS - Roman Kaliský: A táblázat legalján
hesség megszakítását, vagy a kérvényben felsorolt indokok jelentéktelenek és koholtak-e; mindennek eredményeképpen tavaly Csehszlovákiában összesen 120 304 esetben került sor a terhesség megszakítására. Bizarr jelenség, hogy a legtöbb esetben szociális okokból kérték a terhesség meg- megszakítását, ugyanakkor, amikor az élet- színvonal aránylag magas volt. Egyébként a táblázat utolsó helyén Svédország szerepel, ahol már vagy háromszáz esztendeje nem tudják, mi a háború, az életszínvonal rendkívül magas, a technika és a civilizáció fejlett, mégis hiába minden propaganda, erotikus filmek és plakátok, az emberek ásítoznak az unalomtól, gyerek nem kell nekik: az asszonyok egyszerűen nem szülnek. Hol keressük máshol az okot, mint abban, hogy a nemzet elvesztette belső dinamikáját, életerejét, erkölcsi eszményeit, amelyek többet jelentenek a hibátlanul működő közlekedésnél, patyolattiszta utcáknál, gépesített háztartásoknál. Távol áll tőlünk, hogy gépiesen párhuzamot vonjunk Svédország és a mi köztársaságunk helyzete között. Ám nyilván nem véletlen, hogy nálunk a háború utáni években volt a legnagyobb a népszaporulat. Amikor kevés volt a lakás, kevés az élelem, kevés a kórház és az orvos, de a népben hatalmas erővel jelentkezett az élet akarása, nehezen kifejezhető belső dinamika feszült benne, teremtő erő, amely megnyilvánult a szabadságért vívott harcban és minden úton, minden eszközzel tört nagynak és szépnek vélt jövője felé. Csak később következett a „berendezkedés“ odahaza, a társadalomban, csak később állították első helyre a jobb lakást, csak később változott mindegyikükben gazdasági önzéssé gazdasági politikánk. Távolról sem akarjuk állítani, hogy gyerekeket idealizmusból lehet és kell szülni. Ha a nő előtt egyszer kitárult a világ, nem hajlandó immár csupán feláldozni magát, élni is akar, munkájával eredményt elérni az életben, nem akar megmaradni csupán a háztartásban, erejét csak arra fordítani, hogy gondoskodjék gyerekeiről, férjéről, a konyháról. Mindezeket a körülményeket értelmes egyensúlyba kell hozni. Társadalmunk megkísérli. A CSKP Központi Bizottsága Szocialista társadalmunk további fejlődési távlatairól kiadott dokumentumában többek között azt javasolja, hogy a fizetett anyaszabadságot hosszabbítsák meg 6 hónapra, a fizetésnélküli szabadságot is beleszámítva egy évre, s kötelezzék a munkaadót, hogy az anyaszabadság leteltével az alkalmazottat ismét eredeti munkahelyén foglalkoztassa. Ez bizonyára nagyon kedvező hatással lesz a nők anyagi és lelkiállapotára. De még mindig nem tekinthető megoldottnak például a bölcsődék kérdése. Volt idő, amikor minden eszközzel gyerekeket kellett toborozni a bölcsődékbe, most viszont az a helyzet, hogy egyre-másra bírálják az üzemeket, mert nem gondoskodnak saját bölcsődék építéséről, inkább nyaralókat építtetnek. Nagyon kevés a bölcsődénk. Az egész Csehszlovák Köztársaságban mindössze 1280, Szlovákiában csupán 355. Az egész Csehszlovák Köztársaságban a bölcsődékben évente átlag 35 000 gyereket helyezhetnek el, Szlovákiában mintegy tízezret. Rendkívül kevés az üzemi bölcsőde, amelyekre pedig manapság fokozott szükség lenne, hisz az államnak más, fontosabb építkezésekről kell gondoskodnia. Az egész köztársaságban összesen 230, Szlovákiában 58 üzemi bölcsőde van. Szlovákia fővárosában, ahol számos fontos ipari üzem működik, fél kezünk ujjain megszámlálhatjuk az üzemi bölcsődéket. Nem minden asszonynak felel meg, hogy anyaszabadságának idejére kiteszik a bölcsődéből gyerekét. Erre nincs törvény, csak a gyakorlatban harapódzott el ez a szokás, egyszerűen azért, mert a bölcsődék túlzsúfoltak, csupán az egyik bratislavai körzeti nemzeti bizottság 600 kérvényt kapott gyerekek bölcsödéi elhelyezése dolgában, pedig összesen csak hét gyereket vehetnek fel a bölcsődékbe. De még ha minden nemzeti bizottság elég bölcsődével is rendelkezne, ha minden nagyobb üzem mellett külön bölcsődét nyitnának, ez magában véve még nem oldaná meg a népszaporulat kérdését. A népszaporulat nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi kérdés is, az emberek állampolgári és politikai érettségének, érzelmi nevelésének problémája. A gyerekek a legesz- métiyibb társadalmi viszonyokban sem jelentenek kényelmet és gondtalanságot a szülőknek, mindig gond és felelősség jár velük. E tekintetben is hibát követtünk el, amikor éveken át a kommunista jövőt nem csupán közvetlenül küszöbön állónak, hanem egyben minden tekintetben gondtalannak és vidámnak tüntettük fel. Ez a gondtalanság a szülők és a gyerekek személyes viszonyára is vonatkozott — min
