Irodalmi Szemle, 1963

1963/2 - ORSZÁGJÁRÁS - Roman Kaliský: A táblázat legalján

denről majd az állam gondoskodik. Minthogy pedig az állam nem gondoskodik mindenről, a gyerekekről minden 'tekintetben nem is gondoskodhatik soha, ez már azt jelentené, hogy a nők nem fognak szülni? A szülők és a gyerekek viszonyára is érvényes a régi igazság, hogy aki az életben valamit el akar érni, örömre és boldogságra tör, áldozatot is kénytelen hozni érte, le kell mondania valamiről. Mondjuk személyes kényelmének egy részéről.

Ez a célja a terhességmegszakítási törvény új rendezésének is, amely 1963 elején lépett életbe. Az új irányelvek a terhesség megszakításának indokai közül kizárják azt, hogy a jövendő anya még nincs férjnél, feltéve, hogy már tizenhat évesnél idősebb. Ez nyilván fokozza majd a fiatalok kölcsönös felelősségét, hisz nem lehet mindegy számunkra, hogy országunkban tavaly 1562 tizenhét évesnél fiatalabb lány kérte a terhesség megszakítását, ebből 1424 a cseh országrészekben. Szigorúbban bírálják el az ún. anyagi és szociális körülményeket, a bizottságoknak, amelyek élére a lakosság sorából választott nő kerül, fokozott támogatást kell nyújtaniuk a jövendő anyáknak, elő kell segíteniük életviszonyaik rendezését, hogy aggodalom és nyugtalanság nélkül szülhessék meg gyermeküket.

Mindez kényszerű befolyással lesz a házasságok dolgára is. Elvégre a családban a férfi és nő legkomolyabb, legtartósabb kapcsa az a tény, hogy gyerekeik vannak, kötelesek törődni velük, felnevelni őket. Komoly riasztó jel, hogy megállapodott társadalmi viszonyaink között, tizennyolc évvel a háború után nálunk 100 000 lakosra 214 válás jut, e téren megelőzzük pl. Svájcot, Finnországot, Nyugat-Németor- szágot, Japánt, Norvégiát, Angliát, Hollandiát, és csak Ausztriában, Svédországban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Dániában, Magyarországon és az USA-ban több a válás, mint nálunk.

Sok mindent kell tennünk annak érdekében, hogy megjavítsuk az emberek egymáshoz való viszonyát, hogy tisztábbá tegyük önmagunk gondolkozását. Az erkölcs, a magasrendű személyes és társadalmi eszmények kérdése sohasem volt oly fontos, mint most, amikor végre elismerjük, hogy a gazdaság a társadalmi fejlődés fő mozgató ereje ugyan, de semmi esetre sem tekinthető az egyetlen mozgató erőnek. E tekintetben a népszaporulat kérdése nem szigetelhető el a többi problémától. Ha nem törekszünk céltudatosan a kérdés megoldására, megeshetik, hogy az életszínvonal ugyan emelkedni fog, de a középiskolák legfelső osztályainak tantermeiben plakátok lógnak majd a falon (Svédországban már ma is láthatók) ezzel a szöveggel: „Diákok, bánjatok kíméletesen másállapotos osztály- társnőitekkel!“ Csakhogy az osztálytársnők a plakátos propaganda ellenére sem vágyakoznak majd erre a kíméletes bánásmódra. Nálunk még nem jutottunk el odáig, de ha a csehszlovákiai statisztikában külön vizsgálnánk a cseh országrészek adatait, láthatnánk, hogy ott már ma is kisebb a népszaporulat, mint Svédországban. Szlovákiában még egyelőre lényegesen jobb a helyzet. Bár Cseh- és Morvaország lakosainak száma 2,2-szerte több, mint Szlovákiáé, a köztársaság lakosságának természetes szaporulatából Szlovákiára 60 százalék jut. Szlovákiában 1000 lakosra még mindig 20,8 újszülött jut. Ám nyugtalanító, hogy ez a szám is évről-évre csökken.

A népszaporulat csökkenéséről riasztó adatok érkeznek nem csupán Szlovákia fővárosából, hanem a mártoni, zólyomi, privigyei, kassai, komáromi, dunaszerda- helyi járásból is, ahol tavaly 100 újszülöttre mintegy 50 terhességmegszakítás jutott. Az alsókubini, nagymihályi, bártfai és a többi hegyvidéki járás nem húzhatja a végtelenségig mások helyett is az igát. Szertefoszlik az untig ismételt rege, amely Szlovákiát úgy tünteti fel, mint a dús népszaporulat országát.