Irodalmi Szemle, 1963

1963/2 - Hajdú András: Malomsoron

summásmunkán, más aratásán. Hajladozás közben elbotlott, a kasza felszúrta a mellét. Bakó Péter valójában ismerte a nyomort. Talán senki más sem annyira, mint ő. Még tyúkot is lopott legénykorában, amikor anyja betegen feküdt. Raj­tavesztett. A kakastollas csendőrök játszi könnyedséggel nyomozták ki tettét. Csak egyetlen lábnyomot találtak Bokányiék feltört tyúkólja körül, egyetlen egy bakancsos lábnyomot, de mindjárt tudták, hogy a tettes Bakó Péter volt. A ba­kancs talpára a szegeket Andriska suszter úgy verte fel, hogy annak nyoma nem akármilyen volt, hanem jegyes. A csendőrök parancsolták így. Bakóék, Hidvégiék, Balcsiék bakancsai mind jegyesek voltak; mert ezek voltak a kom­munisták. Elég az hozzá, ez az eset jól jött a csendőröknek. Híresztelték is a faluban: a kommunisták tolvajok. És így okuk is volt arra, hogy az öreg Bakót félholtra verhessék, mondván: „amiért bitang, tolvaj kommunistát nevelt a fiából“. Pétert elvitték a háborúba. Tíz hónap után, amit az első vonalban töltött, fogságba esett. Amikor nagysokára hazatért, csak a keresztül-kasul járó szelet találta a házban. Apja a verés után nemsokára vesegörcsöt kapott, meghalt. Anyja a front elvonulása után száraz gallyat szedegetett az erdőben, rejtett aknára lépett, ott pusztult el. A húga még anyja halála előtt elcsavargott a vá­rosba, ahol nyoma veszett. Péter megerősítette a ház tetején a nádfedelet, kijavította az ajtót, beren­dezte az üres szobát, az istállóba bekötött egy tehenet. Ebbe beletelt néhány év. Aztán megnősült. Harmadéve ledobatta házáról a nádfedelet, becserepeztette. Jó kis ház, meg­érdemli a cseréptetőt. Ha rámbíznák, én márványtáblát tétetnék a ház oldalára, hisz benne alakították meg annakidején a mi falunk pártszervezetét. És a malamsor túlsó oldalán. A házak előtt kacskaringózó út túlsó oldalán, az árkon túl, a bokros, bozótos legelőn mérnökök jártak az ősszel. Felmérték a helyet. Kijelölték az alapokat. Még a tél beállta előtt fúrótornyot építettek, hogy megvizsgálják az altalaj tar­tóképességét. Tavasszal pedig megkezdik majd az építést. Nagy, emeletes szövetkezeti lakás épül oda, a Malomsor túlsó oldalára. Nem is lesz az már a régi Malomsor, ha felépül az a nagy emeletes ház. Csak a nóta tartja majd egyideig hírét a Malomsornak. Mert minden, de minden máskép­pen lesz! Én is azért írtam le a malomsori történeteket, hogy el ne felejtsük: hogyan is éltünk tegnap, tegnapelőtt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom