Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Hajdú András: Malomsoron
nak. Jó viszony van közötte és a halottak, a múlt között. Nem is csoda, hisz már évek óta eljár megsiratni minden halottat és ott van minden temetésen. Azért tud oly megrendülten, szinte borzongó kéjjel, tágranyitott szemmel nap mint nap a halottakról beszélni. Az élőkkel már nincsen ilyen jó viszonyban. Időnként parázs veszekedéseket rögtönöz. A szomszédok azonban ismerik jól, s bármennyire is kiabál rájuk napközben, estére elfelejtik, szívesen látják egy kis tollfosztásra, tereferére. Nem is veszik veszekedéseit komolyan, csak a gyermekek. Néhány huncútabb aztán rá is kiáltja a csúfoló mondókát: Zsófi néne babot főz — fenekéből jön a gőz! Okos asszony ő egyébként. Beosztással él. Méricskéli a lisztet, a zsírozót olyan kínos szigorral, mint anyáink tették valaha. És olyan hízót nevel magának minden évben, hogy párját nem lehet találni sem a Malomsoron, sem a faluban. Zsófi néne disznaja a legtisztább, a legkövérebb, mert az a legbékésebb és a legjobban táplált. Etetés után mindig melléje ül, kedvesen vakargatja a hasalját és tagoltan, éneklő hangon mondogatja neki: busi te, busi te! A disznó végű! fátyolos szemmel enged a nyájas szónak és elalszik. Zsófi néne meg csak nézi, hogy alszik, közben gyors mozdulatokkal megszabadítja a sörték erdejében alattomosan mászkáló férgektől. Karácsonyra levágatja a hízót és új malacot kezd nevelni. így múlnak Zsófi néne özvegységének évei. De újabban sok baj éri. Karácsony után sehol sem tudott új malacot vásárolni. Megtalálták a kimutatásokban szegényvölgyi kis földecskéjét, amely évekkel ezelőtt valahol a kimutatások lapjai között elveszett, de valójában megvolt, csak nem követeltek utána beadást, adót. Rettegett is miatta Zsófi néne már régóta. Rögtönzött veszekedéseinek is ez a rettegés volt az oka. Titkát felesleges szószaporítással, veszekedéssel leplezte. Valójában nem több az a szegényvölgyi föld húsz árnál, de mégis felhivatták miatta a nemzeti bizottság irodájába. Megkérdezték: — Kié az a föld? — Az enyém — felelte Zsófi néne. A titkár aztán elmagyarázta, hogy nincs rendjén a dolog, mert sem beadást nem teljesített, sem adót nem fizetett földje után már hosszú évek óta. Zsófi néne megértette, hogy mit akarnak tőle. Olyan kínosnak találta azonban helyzetét, hogy nevethetnékje támadt. El is nevette magát rikácsoló nevetéssel, álla előreugrott, fogattlan szája behuppant. A titkár elismételte az egészet. Zsófi néne arca kipirult, kínjában, zavarában lángoló hévvel civakodni kezdett. Változatos szidalmakat, sértő célzásokat szórt a titkárra, meg a nemzeti bizottságra. Végül közbelépett a szövetkezet elnöke és körülményesen, úgy ahogy megértette vele a helyzetet, megmagyarázta a kiutat is. ' Zsófi néne háza előtt másnap megállt a szövetkezeti tejes szekér. A kocsis nyalábszámra behordta a foltozni való zsákokat a konyhába. Megmondta az üzenetet is. — Délután menjen ki Zsófi néném a sertésfiaztatóba a malacért! Azóta Zsófi néne hűségesen foltozgatja a szövetkezet zsákjait, neveli a malacát, nincs gondja se földre, se adóra, meséli álmait a szomszédoknak, múlt időkről és halottakról beszél. És csak azt várja, hogy teljesen fehérbe boruljon a haja. Nevezetes kis ház. Bakóék háza a Malomsoron valamivel beljebb épült, mint a többi ház. Mintha valaki betolta volna a sorból, a többi közeléből, hogy ne csúfítsa azokat. Harmadéve még nádfedeles volt. Bakó Péter öregapja telepedett meg itt, ezen a helyen, ő építette saját kezével. Az apja körülkerítette, istállót ragasztott hozzá abból, amit mint summás összekuporgatott. Az anyja is erre a házra dolgozott, hisz egész életét napszámban töltötte. Az egészségét is ott vesztette el,
