Irodalmi Szemle, 1963
1963/1 - Gyüre Lajos: Veres Péter: Tiszántúli történetek
világképéről. Élményszerűség és sűrítő művészi jelentés, látásmód és a képben rejlő mélyebb gondolat dialektikáját elemzi a költő életművében. Életérzését próbálja megfejteni, apró elemekből összetenni: világképének diszharmóniákból felépülő magasabb harmóniáját, kikínlódott teljességét, az ellentétekből összeálló rendet bemutatni. Vitára, továbbgondolkodásra késztető, következtetéseket kínáló tanulmány. Ismét sajtótörténeti jellegű Tóth Sándor rövid írása a kolozsvári Korunk történetéről, melyben a szerkesztőnek, Gaál Gábornak a lapért folytatott sziszifuszi harcából elevenít fel érdekes részleteket, — s részben Illés Lászlóé is az Oj Hang kritikai munkásságáról. A folyóirat az 1919 utáni magyar kommunista emigráció legkiemelkedőbb irodalmi orgánuma, a fel- szabadulás után követett antifasiszta, népi demokratikus politikai irányvonal kialakulásának színhelye volt: történetéből, összefüggő bírálatsorozatából — melyet a szerző példásan következetes elvi szempontok szerint vázol fel — számos igen hasznos észrevétel vonható le a felsjabadulás előtti évtizedek szellemi-ideológiai irányzataira vonatkozólag. A magyar munkásmozgalom legkoncepciózu- sabb marxista gondolkodójáról, Révai Józsefről készített a kötetbe pályaképvázlatokat Bodnár György. írása tömör és meggondolkoztató, bár a történeti kritikát némileg mellőző: remélhetőleg valóban csak vázlata egy későbbi monografikus feldolgozásnak. Pándi Pál Lukács Lászlóról írt szép, érzelmileg áthatott esszét, nagy, meggyőző erővel követve benne a polgári költőből szocialista lírikussá fejlődés állomásait. Irodalomtörténetírásunk által eddig szintén „érintetlen“ anyagot mozgat meg Kispéter András. A negyvenes évek elején kialakult írói kör, a „Munkásírók“ csoportjának tevékenységét tekinti át inkább regisztráló, ismertető, mintsem elemző tanulmányában. Ez az írói kör számottevő előkészítője, előzménye volt a felszabadulás után kibontakozó irodalmi fejlődésünknek, egyszersmind első hazai vállalója és ápolója József Attila eszmei örökségének. A tanulmányok sorát Vajda György Mihály áttekintése fejezi be Johannes R. Bechernek a forradalmi magyar irodalommal való évtizedes kapcsolatairól. A további kutatást két nagyhasznú bibliográfia könnyíti meg: Magyar István Bálint György életművéről teljes összeállítást, Botka Ferenc pedig a magyar szocialista irodalmi hagyomány 1957—1960 közötti kutatásának és kiadásának válogatott bibliográfiáját teszi közzé. Mintegy az eddigi kutatások összegezésének s a további célkitűzések foglalatának tekinthető Szabolcsi Miklós bevezetője. A szocialista irodalom fogalmát, elvi-világnézeti ismertetőjegyeit, hagyományokkal való kapcsolatát, periodizációját, az össznemzeti irodalommal való összefüggéseit vizsgálja mag- vasan, lényegre törő megállapításokkal. Egyetlen kötet ebben a tárgykörben — magától értetődően — nem törekedhet teljességre. Két fontos csomópont, a Sarló és Kalapács s a Gondolat feldolgozatlanságát maguk a szerkesztők is említik. Emellett, az elvi kérdések tisztázásán kívül, a sajtótörténet s az egyéni portrék vonalán kellene folytatni és kiszélesíteni a további kutatást. így feldolgozásra várnak az emigrációnak olyan jelentős folyóiratai, mint a Vasárnap, a Tűz, az idehaza illegálisan, illetve féllegálisan megjelentetett Kommunista, az Oj Föld, a Forrás, a Világirodalmi Szemle; el kell végezni a számos értékes szépirodalmi alkotást magában rejtő Kassai Munkás, a méltán nagyhírű erdélyi Korunk elemzését; sort kell keríteni oly külföldi lapok áttekintésére is, mint a párizsi Üzenet, a new-yorki Oj Előre. Az íróarcképek közül pedig Berkó Sándor, Forbáth Imre, Forgács Antal, Földes Ferenc, Karikás Frigyes, Knopp Imre, Mácza János, Salamon Ernő, Salamon Ferenc, Szilágyi András, Zalka Máté életrajza az, amely nem tűr halasztást. A szerkesztők a szocialista irodalom szintézise felé tett első lépésnek szánták ezt a kötetet. Vállalkozásuk azonban jelentősebb ennél, a kötet több a benne összegyűjtött tanulmányok, publikációk összességénél. Kirajzolódik belőle — s ez legnagyobb érdeme! — szocialista irodalmunk mozgása, fejlődésképe, belső menete, tükröződik benne — hiányai ellenére — mfjr-már szintétikus jelleggel az út, melyet a magyar szocialista irodalom majd fél évszázad alatt előre megtett. S e tanulmány- kötet anyaga, funkciója, szempontjai más módon is szintétikus jellegűek; nemzeti irodalmunk készülő hatalmas méretű rendszerező áttekintése XX. századi részének megírását könnyíti meg: bázisa lehet a nagy áttekintés elrendezésének, elvi felépítésének is Fenyő István Veres Péter: Tiszántúli történetek A hatvanöt éves Veres Péternek, a magyar prózairodalom veteránjának nemrég jelent meg legújabb könyve, Tiszántúli történetek címen. A könyv egy kisregényt és két terjedelmesebb ielbeszélést foglal magába. Érdekes és eléggé kényes témát vet fel A csatlós c. kisregényében. A Török-familiáról, még közelebbről pedig Török Andrásról szól a történet. Török András apja elsőbéres a tanyán, Schlesinger úréknál. S ez tulajdonképpen meghatározója a család életének. Már nem tar
