Irodalmi Szemle, 1963

1963/1 - Tőzsér Arpád: Veres János: Tüzek és virágok

A téma tehát meghatározza a tartalmat is, s ezért nem lehet a pozitív kapcsolatok vizsgálatát szocialista szempontból egyoldalúnak vagy a történelmi igazság meghamisításának tartani.

Ma a nemzetiségi ellentétek kiküszöbölésén fáradozunk, s ennek hagyományait keressük haladó íróink alkotásaiban, mert az a meggyőződésünk, hogy ezzel erősítjük a baráti kapcsolatok megszilárdulását, a kölcsönös rokonszenv és összetartozás érzésének elmélyítését. Emellett nem hallgatjuk el azt a tényt sem, hogy a kapitalizmus korában a burzsoázia osztályuralmát nemzetiségi országban az osztályelnyomás mellett a nemzetiségek elnyomatásával tetőzte. A jelenség lényegét azonban csak úgy értjük meg, ha az általánosan érvényes tételből indulunk ki, s nem helyettesíthetjük valami speciálisan rosszindulatú szándékkal, mely csupán saját nemzetiségünket sújtotta. Abban Mráz akadémikusnak kétségkívül igaza van, hogy pozitív kapcsolatnak tekinthető az is, ha egy elnyomott nemzetiség tagja tiltakozik az elnyomás ellen, de az ilyen szembenállásban már rendszerint benne van a nacionalista elfogultság, az általánosítás veszélye. A megsértett fél gyakran nemcsak közvetlen elnyomóit, hanem gyakran az egész nemzetet meggyűlöli, melyhez elnyomói tartoznak, s a helytelen általánosítás a nacionalista és fajelméleteken alapuló demagógia legfőbb éltetője. A haladó nagy művészek tehetségét dicséri, ha a múltban is felül tudtak emelkedni az általánosító soviniszta nézeteken, s a társadalmi, haladó szempontok szerint tudtak különbséget tenni más nemzetek fiai között.

Mráz akadémikus Sziklay László könyvére tett konkrét észrevételeinek egy részével mi is egyetértünk. Dr. Sziklay műve szlovák irodalomtörténet, s a szlovák irodalom fejlődésének bemutatásában, az egyes írók értékelésének lényegében nem különbözik a hasonló szlovák nyelvű kézikönyvektől. A szlovákmagyar baráti kapcsolatok a közeledés eszméjét már a felszabadulás előtt írt tanulmányaiban is szolgálta, s itt figyelemmel kíséri, <le inkább csak megjegyzések formájában, mert a nemzeti irodalom fejlődését nem rendeli alá a kapcsolat-történet alakulásának, Mráz akadémikus bírálatának egy része a könyvben gyakran olvashatö hungarus patriotizmusra vonatkozik, mely Sziklay szerint a szlovákok körében még a nacionalista ellentétek előtt kialakult, s a XVI. századtól kezdve megtalálható egyes szlovák irodalmi művekben. E sorok írója a régi szlovák irodalom emlékeinek és levéltári anyagának vizsgálata közben nem talált perdöntő bizonyítékokat ennek a fogalomnak az igazolására. Szerintünk a nemzeti öntudat kialakulása előtt a szlovák jobbágyságnak nem volt hazafias öntudata sem; a magyarországi nemesség pedig tekintet nélkül anyanyelvére a natio hungarica, a feudális osztályjellegű hazafiság eszméjét vallotta.

Aligha a hazaszeretet fűtötte a szlovák jobbágyokat a törökellenes küzdelemben, s ha ezzel kapcsolatban eszméről beszélhetünk, elsősorban a vallást kell tekintetbe vennünk, a kereszténység védelmét a mohamedán hódítók ellen. A Rákóczi korában írt szlovák jobbágylevelekben és kérvényekben sem találjuk a haza szót (pedig a nemesség folyton hivatkozik rá), s aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy a XVIII. század végéig a szlovák jobbágyság általában nem ismerte a hazafiság eszméjét.

A hazafiság különben is relatív fogalom: a Thöltöly-felkelés idején pl. a kurucok a Habsburg-pártiakat, a labanc nemesség pedig (a török barátság miatt) a kurucokat vádolta hazafiatlansággal. Mi a történelmet a társadalmi haladás szempontjából értékeljük, s szerintünk inkább szolgálták a hazát, a török ellen harcoló Habsburq-párti magyar nemesek, s mivel a mohamedán hódítók jelentették Európában a XVII. században is a legfőbb veszélyt, a Habsburg zsoldosok ekkor Magyarországon lényegében felszabadító háborút folytattak. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a felszabadulás előtt mind a magyar, mind a szlovák történetírásban kialakult a haladásnak bizonyos nacionalista értelmezése: magyar részről általában haladónak tekintettek minden németellenes megmozdulást, szlovák részről pedig hasonló analógiával a magyarellenes jelenségeket.) Nem vonjuk kétségbe, hogy egyes szlovák írók műveiben már a felvilágosodás előtt fellelhetők a patriotizmus bizonyos előzményei, csírái, és ugyanakkor méginkább kimutatható a nyelvi egység tudatán alapuló nemzeti érzés keletkezése. Velünk együtt azonban Sziklay is megállapítja művének némely részében, hogy a modern értelemben vett hazafias, vagy nemzeti öntudat csak később keletkezik. Az is vitatható, hogy bizonyos földrajzi nevek, adatok emlegetése, mint pl. Szőllősi Benedek énekeskönyvében — nevezhető-e „patriota öntudatnak“.

Célunk a vitatott elvi kérdések megvilágítása, s nem foglalkozhatunk részletesebben A szlovák irodalom történetében előforduló néhány tárgyi tévedéssel, elírással, melyekre már másutt rámutattunk. Ezek valószínűleg abból adódnak, hogy Sziklay egyedül vállalkozott szinte erejét meghaladó feladatra, nem győzött minden adatot, részletet ellenőrizni, s néhányra már rosszul emlékezett. Mivel a tévedésekből Mráz akadémikus különböző következtetéseket von le, Käfer István pedig recenziójában meg sem említi, a legszembetűnőbbeket itt is felsoroljuk. A Vietorisz-kódex

— állítólag — szlovák népdalszövegeket is tartalmaz (131. o.). Pázmány Péter neve 1610-ig ismeretlen volt a hitvitákban (101. o.). Daniel Krman útleírása arról tanúskodik, hogy törhetetlenül ragaszkodott Rákóczihoz, nála kereste egyháza számára a szabadságot, a menedéket (145. o.). (Sajnos, erről nem tanúskodik.) Martin Kukučín kisnemesi családból származik (527. o.). Nem pontosan emlékszik