Irodalmi Szemle, 1963

1963/1 - Tőzsér Arpád: Veres János: Tüzek és virágok

Andrej Mráz először a Kultúrny život 1962. 29. számában írt bírálatot „Maďarský pohľad na slovenskú literatúru“ címen. A könyv tartalmának ismertetése és a szerző jószándékának elismerése után hangsúlyozza, hogy Sziklay anyagával és következtetéseivel Csehszlovákia nemzetei és a magyarok közötti új, szocialista viszony útját igyekszik egyengetni. „Sziklay könyvéből túlságosan kihangsúlyozottan és egyenesen szentimentálisán, csaknem valamennyi oldaláról kicsendül az a vágy, hogy kihangsúlyozza a több mint ezer évig egy államban élő szlovákok és magyarok közös történelmi viszontagságait, hagyományait és vágyait. Magától értetődik, hogy erre a történelmi tényre hivatkozni egy marxista tudós számára fokozott mértékben is tanulságos lehet. De a múltból helyes következtetéseket kell levonnia. És Sziklaynak ez nehezen sikerül. Néhány összefüggésben kimondottan hangsúlyozza, milyen tragédia azt hogy a szlovákok a régi Magyarország történetének számos jelenségére másként tekintenek, mint a magyarok. A szlovákok és a szlovák irodalom magyar történésze ezért sok mindent elsimít, ami múltunkban a magyar-szlovák viszony szempontjából negatív jellegű volt, és újból és újból keresgéli a szlovákoknak a régi Magyarországhoz, a magyar kultúrához és a magyar nemzethez fűződő kapcsolatát. Mintha bizony a magyar uralkodó osztály elnyomó politikájának okait és következményeit eltitkolni ártana szocialista nemzeteink érdekeinek. És mintha a szlovákoknak Magyarországtól való elszakadása ellentétben állna a történelmi törvényszerűségekkel.

Sziklay könyvének ezekről az oldalairól mind a mi szakirodalmunkban, mind a magyarokéban elvi vitát kellene indítani, és meg vagyok győződve arról, hogy közös igyekezettel kiutat találunk a mostanáig még nem világos és összekavart szempontokból."

A továbbiakban Mráz akadémikus azt hangsúlyozza, hogy a szlovákok történelmi fejlődése törvényszerűen vezetett a magyaroktól való elszakadáshoz és a csehekkel való egyesüléshez, és ezt a fejlődést hátráltatta minden, ami ennek útjában állt. Mráz szerint Sziklay leegyszerűsíti, sőt elferdíti a szlovákoknak a csehekhez és más szláv népekhez, főként az oroszokhoz fűződő kapcsolatát, s „keresgéli a szlovákok múltjában a csehszlovákellenes és szlávellenes motívumokat". Mráz akadémikus szerint érthetetlen, miért nem tudja megvilágítani Sziklay László a szláv kölcsönösség eszméjének tartamát, s nem tartja helytállónak Kollár eszméinek s általában a XIX. századi szlovák írók eszméinek Sziklay nyújtotta értékelését.

„Általában Sziklay rendkívüli figyelmet szentel azoknak a történeti személyiségeknek, akik cseh környezetből jöttek hozzánk. A cseh származású kommunista személyeknek is. Edo Urx a szlovák kommunista mozgalomban való részvételével állítólag proletár internacionalizmusát bizonyította be, pedig a csehszlovák kommunisták együttműködése egészen más alapokból fejlődik ki. És leginkább összezavarodott Sziklay abban a bekezdésben, ahol Viliam Široký tevékenységéről beszél.“ Cikkének befejező részében Mráz akadémikus ezt írja: „Már hosszú évek óta nem olvastam könyvet, mely pozitív tidajdonságai mellett annyi ellentmondást és cáfolatot váltott volna ki, bennem, mint Sziklay szlovák irodalomtörténete ... Az egyes nemzetek közötti kapcsolatok marxista történetét csupán közös igyekezettel és kölcsönös bizalommal fogjuk tökéletesíteni.'4

Hasonló elvi szempontból bírálja Andrej Mráz Sziklay könyvét a Slovenská literatúra 1962. 4. számában, de itt szakmai szempontból is részletesebben elemzi, s rámutat több tárgyi tévedésére is. (A szerkesztőség.)

A Slovenská literatúra 1962. évi 4. számában Andrej Mráz akadémikus terjedelmes bírálatot irt Sziklay László szlovák irodalom-történetéről, s egyúttal — mint előzőleg a Kultúrny životba írt hasonló szellemű kritikájában is — alapos elvi viták megindítását kéri a tárgyalt kérdésekről. Mivel az említett kérdésekkel mi is foglalkoztunk, s ismerjük mind Mráznak, mind Sziklaynak másutt is kifejtett álláspontját, a következőkben szeretnénk hozzászólni a vitatott problémákhoz. A vita tárgyát képező könyv: A szlovák irodalom története (886 lap), Sziklay közel három évtizedes kutatómunkájának eredményeként az elmúlt évben jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. A könyv a csehszlovákiai magyar sajtóban is pozitívan értékelő visszhangra talált,

a Mráz akadémikus kívánta elvszerűség és alaposság figyelemre méltó példája Sas Andornak az Üj Szóba írt ismertetése.1 A szlovák sajtóban Mráz akadémikus kétszer is írt Sziklay

1. A szlovák irodalom történetének új kézikönyve. Sziklay László monográfiája mint korszerű teljesítmény. Oj Szó, 1962. júl. 21. 6—7. 1. Az ismertetés Dr. Sas Andornak, a csehszlovák-magyar kapcsolatok kiváló kutatójának egyik utolsó, alapos felkészültségéről és teljes elfogulatlanságáról tanúskodó tanulmánya. Sziklay László könyvének élénk visszhangjáról tanúskodnak még a következő ismertetések: Käfer István, Irodalmi Szemle, 1962.

3. sz. Jozef Petrovič: Slovenské pohľady, 1962. 10. sz. Csanda Sándor: Nagyvilág, 1962. 10. sz. Hegedűs Géza: Népszabadság, 1962. III. 29. Drahos Ágoston: Ľudové noviny, 1962. IV. 12. Csukás István: Világirodalmi Figyelő, 1963 1. sz.