Irodalmi Szemle, 1962
1962/1 - Duba Gyula: Vita a nadrágszíj körül — A humorista zárszámadása
ezért hozentrágert hordok. Szerintem jobb, mint a nadrágszíj, és legalább annyira a jövő zenéje ...! Macskássy érvei sem bolygatták fel a közvélemény tengerének nyugodt felszínét. — Monokli, munkára fel! — sóhajtott a főszerkesztő, és újra a békésen tur- békoló galambokra bámult — nem maradhatunk a pácban! Monokli erős karcsapásokkal úszott kifelé a pácból, mentve a Rakétaláng becsületét. Macskássy főkönyvelő hozzászólásában a lappangó polgár szólalt meg — írta, mint Névtelen borbélymester — ez nyilvánvaló. Miért nagy a pocakja? Mert egész életében jól táplálkozott... evett, amennyit akart... Mit tudja az ilyen ember, mi az a nadrágszíj? A csillogó, sima fekete nadrágszíj, amelyen megfenjük a borotvánkat. Azt a tényt pedig, hogy előnyben részesíti a hozentrágert, üzletemberi lelkülete következményének tartom. Tudvalevő, hogy a milliomosok is hozentrágert hordanak. Nem volt maga szappannagykereskedő valamikor, „Macskássy elvtárs“ ? A közvélemény végre felfigyelt a vitára, és nagyokat derült rajta, de továbbra sem szólt hozzá. Monokli, mint egy hétfejű sárkány egymás ellen küzdő fejei elszántan és nagystílűén vívta tovább a harcot önmagával. Mint az általános iskola kilencedik osztályának tanulója helyeselte az ismeretlen borbélymester megállapításait azzal a fenntartással, hogy a nadrágszíjat ne legyen szabad nevelőszándékkal, fenyítőeszközként használni. — Mert már Makarenko is mondotta... — írta. És mint atomfizikus, tiltakozott az ellen, hogy a nadrágszíjat az egyenlítővel hasonlítsák össze, mert az is úgy övezi a földgolyóbis legszélesebb részét, mint a nadrágszíj a pocakot. — Mert hol van a földünknek nadrágja? — kérdezte. És hozzá akart még szólni mint fejőnő és mint meteorológus meg filmszínész, de már nem lehetett. A főszerkesztőt magukhoz hívták felettes szervei. — Megbolondultatok, elvtársak — mondták neki — hát mit vitatkoztok ti a nadrágszijról?! Tele az élet ezer fontos problémával, ti meg ilyen piszlicsáré, semmi ügyekkel törődtök! Kényelmetlen helyzet. Tehát a nadrágszíj nem központi probléma. Pedig milyen szimpatikus, ártatlan dolog, ki hitte volna, hogy kellemetlen is tud lenni. — Monokli — kiabált a főszerkesztő félóra múlva az íróasztala mellől — Monokli, bakot lőttünk! A nadrágszíj ügy közönséges marhaság! A rovatvezető bánatosan nézett maga elé. Nem lesz hát fejőnő! -És filmszínész ... — Mondj valamit, Monokli — sürgette a főnöke — szólalj meg, vagy akaszd fel magad! A nadrágszíjadra, Monokli... a nadrágszíjadra ...! A humorista zárszámadása Év végén mindenki zárszámadást csinál. A kultúregyesületek, a futballcsapatok, a tűzoltók, a bélyeggyűjtők, egyszóval mindenki. A humorista is. Mindannyian mérlegelik az elvégzett munkát, az eredményeket, a hiányosságokat, amit megtettek, és amit meg kellett volna tenniök; mindannyian, a kultúregyesületek, a futballcsapatok, a tűzoltók, stb., stb.... A humorista is. Az előbbiek zárszámadásai feldíszített termekben zajlanak le, a humoristáé egy hónapos szobában. A szoba fűtetlen. Ablaka nem jól zár, dobszólókat dobol és panaszos sirámokat nyög rajta a szél. A humorista az asztal mellett ül a szoba egyetlen székén és fázik. Pedig nagykabát van rajta, keze mégis fázik. Meg a lába is. Papucsos lába egészen el van gémberedve. A helyzet a következő: reggel a háziasszony azt mondta: „Szerkesztő úr, elfő-
